Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A vele készítendő év eleji interjú lehetséges időpontjait latolgattam éppen, amikor nyakamba szakadt a megdöbbentő hír: Deák Gyula Levente, a sepsiszentgyörgyi székhelyű Háromszék Táncegyüttes igazgatója nincsen már közöttünk. Életének 63. évében eltávozott a földi létből.
Róla szóló, tőle búcsúzó soraimat nem tudom és nem is akarom megfosztani a személyes töltettől, hiszen világrajövetelünk azonos időpontján (1959) kívül 42 esztendő közös törekvései, élményei, kudarcai és megvalósításai kötnek össze minket. Ugyanakkor a sorsunk alakulása is, mert humán beállítottságunk és az erdélyi népi kultúra iránti fokozott érdeklődésünk ellenére kénytelenek voltunk a Kolozsvári Műszaki Egyetem padjait koptatni.
A Kincses városban azonban Kallós Zoltán néprajzkutató jóvoltából, bekapcsolódhattunk a nevével fémjelzett táncház-mozgalomba. A Monostor úti művelődési házban és a Vasutas (CFR) klubban roptuk hetente egy-egy alkalommal a mezőségi, széki és kalotaszegi táncokat az alig két éve (1977) megalakult Bodzafa együttes zenéjére. Zoli bácsin kívül a nagyjából velünk egy korosztályhoz tartozó, de a néptánc gyakorlati berkeiben már jártas Panek Kati, Könczei Árpi és húga, Csilla voltak a tanítómestereink. Az ily módon egymással megismerkedett és egybeforrt társaság egyik ismertetőjele a lajbi viselése és tarisznya használata volt. Gyuszi ezt a szokását utolsó percig megtartotta, és a tiltások ellenére, a táncház-mozgalom egyik éltetője maradt a kommunista diktatúra legsötétebb időszakában is.
Miután ez lehetővé vált (1990), idejét és energiáját a népzene és tánc közösségi értékké és élménnyé való elmélyítésébe, valamint a frissen alakult és általa igazgatott Háromszék Táncegyüttes formálásába és fejlődésébe fektette. De nem csak a vezetője, hanem lelki atyja, támogatója, ha kellett, védelmezője volt a gondjaira bízott társaságnak, amely szellemi függetlensége, anyagi és fizikai biztonsága fölött árgus szemekkel őrködött. Egy alkalommal például a jelenlétemben fújta le vidéki előadásukat a helyszínre érkezésük után, amiért a házigazdák télvíz idején képtelen voltak a fellépéshez szükséges hőmérsékletet biztosítani.
Nem véletlen tehát, hogy az irányításával egybeforrt, tudásban és színvonalban folyamatosan gyarapodott csapat nemzetközi hírnévre tett szert a fölötte elsuhant 32 esztendő alatt.
Köszönjük, hogy voltál nekünk, Isten veled!
Nyugodjon békében!