Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Mintegy 25 évvel ezelőtt volt az osztályomban egy román fiúcska. Nevezzük Vasinak. 12 éves, egyszer már bukott. Kerek, szőkés fej, kékes szemek, homlokától bokájáig csupa horzsolás. Apuka nincs, anyuka valahol, a nagymama neveli, azaz nevelné, ha tudná. Finom lelkű pszichológusok ma úgy mondanák: hiperaktív, én megmondom magyarán, hogy értsétek: rossz volt, rossz, mint a bűn. Akit tudott, megvert, akit nem, attól kapott ő, de hogy belekötött mindenkibe, az biztos.
Aztán egy szünetben kimentek a gyerkőcök, én bent maradtam, valamit javítottam. Amikor felnézek, előttem áll Vasii. Ha öt lába lett volna, öttel állt volna egyikről a másikra. Serényen húzogatta a szvetterét, és köszörülte a torkát, gondosan vizsgálva valamit a plafonon. Rátekintettem, szememmel rákérdeztem: na, mi a’? És akkor jött a válasz, amelyet soha nem fogok elfelejteni: „Tanár bácsi, én szeretnék jó fiú lenni, de nem tudok.”
Létezett a középkorban egy elképzelés, miszerint az ítélet napján az emberek, mint a lágerrabok a névsorolvasáson, sorban állnak egy szigorú Isten előtt, a jó és rossz tetteik egy mérleg két serpenyőjébe tétetnek, aztán, melyik húz jobban, dönti el, ki megy a mennybe és ki a pokolba. Hát ez inkább horrorkép, mint evangélium, jó hír. Luther Márton, aki maga is bejárta a kínok minden útját, keresve a tökéletességet, felfedezte a választ a jeremiási kérdésre: Vajon megváltoztathatja-e bőrét az etióp, vagy tarka csíkjait a párduc? Nem és igen! Saját erőből nem, Krisztus kegyelmével igen!
Éveken át tanultuk Marx mondását, miszerint a filozófusok eddig csak magyarázták a világot, márpedig azt megváltoztatni kell. Nagyon helyes, de lehet-e jobb e világ, mint közösség, ha a közösséget alkotó egyének nem jobbultak meg? Nem világrengető forradalmakra, hanem egyéni, komoly megtérésekre van szükség, a közösségek átalakulása majd ezt követi, mint árnyék a napot.
És, sok beszéd szegénység, nézzük a tényeket: a fél világot meghódító és kifosztó Spanyolország Portugália kincseit elherdálva maradt a szegénységben, ahol a Reformáció győzedelmeskedett – a germán és skandináv népeknél – szorgalmas munkával kitermelődött a jólét. És az erkölcsiség!