Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Tetszettek hallani, hogy a balázsfalvi női röplabdacsapat Bajnokok Ligája-döntőt játszott hétvégén? Nem csodálom. A román közszolgálati média ingerküszöbét nem érik el ilyen apróságok (most a kereskedelmi médiáról ne beszéljünk, mert azok elvileg azt csinálnak, amit akarnak).
Egy nappal a Bukarestben szervezett négyes döntő előtt a román rádió legfontosabb esti sporthíradójában meg sem említették, hogy idejön a világ röplabdasportjának krémje. Nem jutott idő ilyen semmiségekre, hiszen – a bányászbéka ülepe alatti színvonalon – zajlik a román labdarúgó-bajnokság rájátszása, és az ötperces műsor négyperces élő kapcsolásából megtudhatta a nagyvilág, kit cseréltek be a második félidőben, ki kapott sárga és piros lapot egy olyan focimeccsen, ahol addig egyik csapatnak sem sikerült egyetlen lövést sem küldenie a kapu területére, de – a kommentár szerint – egy tisztességes támadást sem összehoznia.
Arról, hogy a Final Fourba jutott török együttesekkel 1500 szurkoló érkezett (még mindig röplabdáról beszélünk!), nem szólt hír. Igaz, ezek nem itták félholtra magukat, nem törték össze Bukarest belvárosát, nem randalíroztak, nem zúztak be kirakatokat, nem tépték le a kerítést, nem lopták el a másik csapat zászlóját, nem petárdáztak, nem köpdösték le a bírót, nem anyáztak csak úgy, parasztosan: biztatták a csapatukat. Hát kit érdekel egy ilyen lagymatag társaság? Miért mutatná meg egy közszolgálati médium, hogy van még olyan sport, ahol a pénz számít, természetesen, de maradt még valamennyi tisztesség, fegyelem, sportszerűség?
Ám ne ragadjunk le a sportnál. Március 15-én a közszolgálati rádió 15 perces esti hírösszefoglalójába nem fért bele, hogy ebben az országban valami magyarok is laknak, s azoknak volt valami nemzeti ünnepféleségük. És hogy ebből az alkalomból több tízezren az utcára vonultak, s mondtak forma ezt-azt szabadságról, egyenlőségről, meg ilyenekről.
Bár igen mutatósak a kereskedelmi tévék/rádiók nézettségi/hallgatottsági indexei, a közszolgálati média van a legnagyobb hatással az ország lakosságának egészére. Ezért (is) tartunk itt.