Kulcsot a zsebedbe, józan észt a fejedbe

Ha van egyetlen kulcs a zsebedben, akkor biztosan van egy lakásod vagy autód vagy munkahelyed, ahol rád van bízva a felelősség, hogy reggel nyiss, este meg zárj. De lehet egy biciklid, amelyet le tudsz zárni, egy garázsod, egy raktárhelyiséged, egy örök szerelmet őrző lakatod. Egy postaládád, ahová havonta bedobják a számlát vagy reggelente éppen ezt az újságot. Ha ennyi lehetőség közül legalább egyik megvan, mégis mire vagy irigy? Vagy mi más okból húzod végig a kulcsodat egy ismerős, esetleg barát, akár egy ezer idegen autóján? Mi hajt erre? Mi megy végig a fejedben, amikor belenyúlsz a zsebedbe, megmarkolod szorosan a kulcsodat, és észrevétlenül, sétálás közben belemélyeszted a kocsi hátsó ajtójába, majd végighúzod, és az elején engeded fel?

Aznap rúgtak ki? Felmérgesített a főnököd? Megbuktál a vizsgán? Meghalt a kiscicád? Elromlott a te autód? Szakított a barátnőd? Meghibásodott a gázkazán a lakásodban? Mi tud ennyire frusztrálni? Vagy alapból nem vagy normális? Mert nem vagy az. Ez nem épeszű, felnőtt emberre vall, sem jól nevelt gyerekre.

Mélységesen dühítő, de olyannyira szomorú is, hogy ilyen emberek élnek közöttünk. Nem kell egyből a szegényebb rétegre gondolni. Sokszor az tesz ilyet, akinek mindene megvan. Csak épp a józan esze hiányzik. Milyen életed lehet? Mennyire lehetsz megkeseredett, idegbajos, önbizalmatlan, komplexusos? Mivel lesz neked több, ha másban kárt teszel? Úgy gondolod, a „legszebb öröm a káröröm”? Hidd el, az ilyen tettek csak még inkább lelöknek a keserűség lejtőjén.

Ne csodálkozzunk, ha a Nap hónapokra elbújik. Ha úgy dönt, nem ragyog fel az égen. Még ő is szégyelli magát. Csoda, ha kisüt ekkora sötétség fölött, ami nálunk uralkodik. Higgyünk bármiben, a karma nem játék, Isten nem bottal ver. Majd, ha valami nagyon rossz jön az életedben, ne kérdezed meg drámaian, hogy de miért pont veled.

Szabó Berta, Kézdivásárhely