Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nincs még egy betegség, ami annyira behálózta és megosztotta volna a világot, mint a Covid–19. És talán nincs ravaszabb kórokozó sem a koronavírusnál, amely két-három védőoltás dacára is képes ágynak dönteni az embert. A régebbi embereket úgy nevelték, hogy akit gyermekkorban beoltanak valamelyik ragályos betegség ellen, az a betegség már sosem foghat ki rajta, éljen száz évig is akár. Évtizedeken át azt hallottuk, azt olvastuk, hogy a járványok terjedéséért főleg azokat terheli a felelősség, akik sok antibiotikumot fogyasztanak. Mert hát az ő szervezetükben alakulnak ki a mutánsok, az antibiotikummal szemben ellenálló kórokozók, vírusok.
A „covidmizéria” utóbbi időszakában minden hírcsatornán azt hallottuk, azt olvastuk, a koronavírus terjedésért az oltatlanok a felelősek, mert az ő testükben alakulnak ki a mutánsok. Nem vagyok vírustagadó és vírustagadó-tagadó sem. Nem tudom, az orvosi Nobel-díj-gyanús kutatók laboratóriumaiban mi zajlik, lombikjaiban mennyire tisztult le már a kölnivíz. A lelki nyugalmunkért remélem, hogy vakcinamezőn a tudomány jól vet, és majd jól is arat egyszer. Ma még azonban összerezdülök, amikor televíziós celebről vagy éppen a rokonaim, ismerőseim valamelyikéről hallom, hogy két védőoltás után lett koronavírusos. Hogyhogy?! – kérdem olyankor az oltottak által lenézett, olykor falhoz állított oltatlanok nevében.
A harmadik évezred emberének bőrében olykor szégyenérzetem támad, hogy járványellenes teendők ürügyén mennyi csacsiságot végigcsináltunk az utóbbi két évben. Nappal el lehetett menni A pontból B pontba forgalmas járdákon is, de este 10–11 után vagy éjszaka a néptelen járdákon sem. Egy ideig a lakásból csak legszükségesebb esetekben lehetett kijárni, de kutyával bármikor, bármennyit. Hónapokig ment a „maszk fel, maszk le, maszk fel …”, de azzal nemigen foglalkoztak, hogy a nyállal (stb.) telített maszk állandó fogdosása vajon nem vírusterjesztő-e. Stb. stb. stb.
Jó lenne, ha a tonnákban mért vakcinagyártás mellett valaki a pandémia elleni védekezés társadalmi kódexét is észszerűbben kidolgozta volna. Még tán most sem késő, mert a kuncogó, rajtunk nevető vírus ismét tarol Kínában…