Kuss az uniónak!

Nincs Európában még egy ország, mely minden háborús vagy békés helyzetben csakis és kizárólag a saját érdekeit tartaná szeme előtt, messzemenő szemtelenséggel minden kisebbség (zsidó, magyar, szerb, német stb.) ellen. A románok által lemészárolt százezrek már csak írott dokumentumokról kiabálnak. Ordibál viszont naponta a prefektusok hada, június 17-én pedig Marius Pașcan, Maros megye parlamenti képviselője. Az ám! És kioktatja jogból az Európai Uniót, ki biza Magyarországot és Navracsics Tibort, az EU magyar tisztségviselőjét. Képes lenne visszamenni az ókori filozófus Szókráteszig, ha hallott volna róla s a heurisztikus (kérdvekifejtő) módszeréről. Milyen jogon is?

Az EU veszi vagy nem veszi a kioktatást, kapja, ne foglalkozzék mással, csak az EU dolgaival, más tagországok belügyeibe nuku matatnia. És itt van a román nemzeti kutya elásva, de látszik a fara: teszünk az EU-ra, azt csinálunk itthon magyarral, tóttal, szerbbel, templomaikkal és közvécéjükkel, amit akarunk a magunk belügyeivel…

Személyem érintve és jogban lévőnek érezvén magam, hát Romániának, ha van most kormánya éppen, vagy ha nincs is, IGAZAT ADOK. Valóban azt csinál a magyar iskoláinkkal, temetőinkkel (lásd a már említett brassói híres evangélikus templom eldózerolását), azt az egyetemeinkkel, amit akar. Ez a tény, a valóság, amelyben igencsak halkan rebbenünk, asztalverés és másmik helyett. Az Európai Uniónak az sem fáj, ahol vakarja.

Az EU kioktatva századszor is, a magyarnak kuss, ha már kussol. Nemrég a „külhoni románság” ünnepén szónokoltak a román korifeusok. Az már igen! Itt most csak Navracsics Tibor kiváló magyar politikus ürügyén rikoltozzák fennhangon odalenn Bukarestben, hogy az Uniónak nincs beleszólása Románia belügyeibe. Magyar iskolák, egykori magyar egyetemek, egykori magyar színházak és operapaloták, romtemplomok és leromló magyar nyelvű megannyi intézet sorsa román kézben. És az EU meghúzza magát!