Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Volt olyan idő, mégpedig nem is olyan rég, amikor még nacionalista felhangokat hangoztató politikusok is azzal védekeztek, hogy ők imádják a magyarokat, hiszen anyjuk, apjuk, esetleg nagyapjuk, nagyanyjuk magyar, tehát ők nem lehetnek túlzottan nemzeti érzelműek. S volt is benne valami, mert a parlamentben egy-egy viccet magyarul elmondva mindig rácsodálkoztam, hogy a román honatyák is megértették, nevettek rajta, tehát ismerték a nyelvünket. Mostanában azonban egyre gyakrabban találkozom olyanokkal, akik szégyellik a magyar származásukat, vagy ha ezt tagadni nem tudják, akkor arról beszélnek, hogy lényegében ők románok, mert teljesen beolvadt a család. Úgy, ahogy Klaus Johannis is német származású románná lett, bár az ő szülei nem váltak többségiekké.
A napokban a nemzeti liberális párt új elnököt választott, mégpedig Ludovic Orban személyében. Ahogy az életrajzában szerepel, anyja román, apja magyar. De ő – amint állítja – a magyart csak alapfokon ismeri. Mert szüksége volt erre konfirmáláskor, unitárius lévén magyarul kellett a kérdésekre válaszolnia, hát megtanult a nyelvünkön. Persze, tudott ő addig is, de az apja segítségével gyarapította a szókincsét, meg a nyelvtant is bebiflázta. Ezt csak azért írom le ilyen részletesen, mert szerinte a kedves papa teljesen románná lett. S bár ilyen román közegben nevelkedett, mindenki a magyar Lajcsiként becézte, s sokan így szólítják mind a mai napig. Még a kézdivásárhelyi szigetelőgyárban is, amely az első munkahelye volt, ezt tették. De aki románnak érzi magát, hát legyen román.
Bár már hozzászoktunk, hogy ilyen nemzetváltotta politikusoktól semmi jót nem várhatunk, hiszen a többségnek akarnak megfelelni, bizonyítván, hogy ő nem erdélyi magyar (a legtöbbször még erdélyi román sem). Énekes torkú politikusról lévén szó, szívesen zendít rá, mint nemrégiben a Kolozs megyei Csürülyén tette a lelkének oly kedves, nagy nemzeti dalra, az Ilyen a román… Nem telt el sok idő, hogy A zászlóaljak átlépik a Kárpátokat című katonadalnak is nekiveselkedik. Bár ha ő átlépte, de az őse is, ezt északról délre, Erdélyből a Regátba tette.