Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Akárhogy osztjuk-szorozzuk a szót, most tényleg bajban vagyunk. Eleddig tudomásul vettük, sokszor lehajtott fejjel, hogy belekötnek szimbólumainkba, de túltettük magunkat ilyen „kicsiségeken”, s szinte lestük a hírt, hogy a magyar nemzeti színek miatt kit mennyiért büntet meg a kormányhivatal. Az idei március 15-e sem telt el botrány nélkül. Mármint a hivatal szemében botrányos volt a zászlók lengése ezen a napon azokkal az elátkozott színekkel, amelyeknek a sorrendjét érdemes lett volna megváltoztatni, hogy a tájékozatlanok szemében olasznak tűnjék a színösszeállítás, ám mi rögtön tudnánk, miről is van szó.
Azt is megszoktuk, hogy általában megyén kívülről érkeztek a bíráló szavak, s a büntetések kiötlői is máshonnan érkeztek hozzánk. És igen, megszoktuk, tisztelettel tudomásul vettük, hogy azok a román nemzetiségű honfitársaink, akikkel huzamosabb ideje közösen lakjuk ezt a várost, nem botránkoztak meg, ha ezek a jelképek a mi ünnepeinken felkerültek az oszlopokra, a falakra, s minket sem zavart, ha ők ünnepelték saját nemzeti ünnepeiket, úgy, ahogyan az szokás, s ahogyan az számukra felemelő. Mindig akkor keletkezett zűr, ha máshonnan érkezettek zavarták a vizet, rontották az ünnepélyességet. Az évtizedek során kialakult barátságok nem szűntek meg, nem mentünk el idegenekként egymás mellett, s ha netán vitára is sor került, akár kényesebb kérdésekről is, kezet tudtunk nyújtani egymásnak.
A mostani helyzet más. A kormányhivatalt képviselő, a prefektus kinevezésének késlekedése miatt a polgármester büntetését aláíró alprefektus megyénkbeli. Szüleivel évtizedek óta kiváló kapcsolatok alakultak, magával az alprefektussal talán kerek esztendeig együtt tanítottunk a valamikori Perspektíva szakiskolában, érettségizettként tudott igen közel kerülni diákjaihoz, s hozzánk, pedagógustársaihoz is, hogy aztán felkészültségének, tehetségének köszönhetően ragyogó karriert fusson be. Nos, az motoszkál a fejemben, ha barátaink, munkatársaink, ismerőseink, akik mellett nem megyünk el köszönés nélkül, így kezdenek hozzánk viszonyulni, akkor tényleg bajban vagyunk. Vagy lehetünk!
Az évtizedes barátságokba ott a tüske, amit ilyen alkalmakkor belénk vernek mindegy, hogy kik.