Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A székelyhimnusz-hisztéria ugyan lecsengőben, de jöhet még drámai vagy tragikomikus csattanó! A büntetésekkel, megtorlásokkal fenyegetett székelyföldi magyar hokisok akár úgy is dönthetnek – egyénileg, kis csoportban vagy mindannyian –, hogy ezután nem vállalják a játékot a román válogatottban. Sztrájktörők ugyan akadhatnak, de a mainál csak gyengébb válogatottat lehetne verbuválni Romániában. Békepipa nélkül oda fajulhat a helyzet, hogy néhány év múlva a román válogatott a Divízió III. világbajnokságon (a 6. ligában!) az Egyesült Arab Emírségekkel játszik kín(lód)ós rangadót.
A sportkrónikákba „szlovéniai himnuszbotrányként” bekerülő eset többféle frusztrációból is eredhet. A magyar válogatott feljutott az elitbe, a román kiesett a harmadosztályba, s ráadásul a közvetlen mérkőzésüket a magyarországi csapat nyerte. Mindez érzékenyen érintette a román nacionalistákat. Emellett a jégkorong az egyik „legfrusztrálóbb” csapatjáték. A mindig vesztes válogatottnak soha-soha nem játsszák el nemzeti himnuszát! Csak a győztesekét a végén, ami kegyelemdöfés a vesztes ellenfélnek.
Székelyföldi jégkorong-, foci-, kézilabda- és kosárlabda-csapatok még játszanak mérkőzéseket, lesz himnuszéneklés, a botrány sem kizárt. Provokálni nem kell, de félni sem szabad! A székely himnusz éneklése az esetek nagy többségében (vagy mindig?) a mérkőzések után történt. Márpedig különböző sportágak versenyszabályzata a lefújás utáni percekre sokkal engedékenyebb a mérkőzést, versenyt megelőző és mérkőzés alatti időszakhoz képest.
Láthattunk már pezsgőzést – locsolással vagy éppen kortyolgatással! –, láthattuk nézők százait, ezreit a pályán ünnepelni, ugrálni, fotózkodni, és láthattunk sportolókat, játékosokat intim alsóneműre vetkőz(tet)ve, mert hát a mezük, nadrágjuk ereklye a szurkolóknak. Sorolhatnánk. Versenyek, mérkőzések előtt és alatt ez elképzelhetetlen, focimeccsen már csak a mez levetése sárgalapos figyelmeztetéssel jár. Útszélinek tűnő megfogalmazással élve, az ellenlábasoknak semmi köze, ha a székelyek, magyarok a vesztes vagy győztes mérkőzés utáni percekben a szurkolókkal a székely himnuszt éneklik, dúdolják vagy végighallgatják.