Lelkünkbe írták a szabadságot

Ebben az esztendőben felháborodással és aggodalommal terhelve ugyan, de a megmaradásért folytatott küzdelem vállalása és kiútkeresés jegyében vettek részt a tanévnyitó ökumenikus istentiszteleten Sepsiszentgyörgy pedagógusai. Ezúttal a református vártemplom ódon falai között gyűltek össze, hogy imádkozzanak értünk és magukért a Mindenség Urához. Hogy erőt merítsenek a közös fohászból, az elhangzott szavakból és egymás tekintetéből. Hogy hitet tegyenek magyarságuk, az igazság és szeretet mellett.
A felháborodás megalapozott és jogos. Mert a nemzetiségi iskolák elemi osztályainak románnyelv-oktatását szabályozó tanügyminiszteri rendelettel tanítóink ezreit alázták meg, valamint fokozták le emberileg és szakmailag. És megalapozott az aggodalom is. Az ország hivatalos nyelvének tanítási jogát ugyanis szaktanári oklevélhez vagy románajkúsághoz, illetve román tagozaton való tevékenykedéshez kötve csökken a magyar tanítók jövedelme. Így ez a hátrányos megkülönböztetés hosszú távon veszélybe sodorja, majd elsorvasztja az anyanyelvű oktatást. De ez is a cél. A szándék pedig nem új keletű, hiszen a trianoni döntést követő hírhedt Anghelescu-féle törvények megalkotása és érvénybe léptetése is ebből fakadt.
Jól érzékelhető tehát, hogy az erdélyi magyarságra nehéz idők várnak, azonban nem szabad engedni, hogy ennek tudatában elhatalmasodjon rajtunk a kilátástalanság, kétségbeesés és elkeseredés. Hiszen a történelem során már számtalanszor bebizonyosodott, hogy Isten segítségéért fohászkodva, a magunk képességeiben bízva és egymást támogatván a legkegyetlenebb elnyomást is átvészeljük. Ily módon éltük túl a török, majd azt felváltó osztrák iga hosszú időszakát. Továbbá a nyakunkba szakadt bukaresti uralom elmúlt száz esztendejét is, bár a királyi, fasiszta, majd a proletárdiktatúrában egyaránt meg akartak semmisíteni minket.
És túl fogjuk élni a jövőben ránk váró megpróbáltatásokat is, amennyiben tanítóink és tanáraink „lelkünkbe írják a szabadságot.” Úgy, ahogy az ünnepi alkalomból igét hirdető Kovács István unitárius lelkész szerint még a kommunizmus legsötétebb éveiben is tették. <<