Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nem győzöm ismételni, a dolgok összefüggnek. Tetteinknek következményei vannak. Amit vetünk, learatjuk előbb-utóbb. Az élet cinizmusa viszont úgy intézi, hogy gyakran ártatlan utódok és olyanok a nyögve aratók, akiknek semmi közük elődeik blődségéhez.
Egy belényesi postásnőt majdnem széttépett annak az embernek a kutyája, akinek éppen a nyugdíját hozta. Azért tartotta az udvaron, hogy vad legyen, de hát a kutya nem értheti tökéletesen a használati utasítást. Erről jut eszembe, a rendszerváltás után, úgy áprilisban Eugen Barbu és Vadim Tudor Petre Romanhoz mentek a javaslattal – adjon a kezükbe egy hetilapot, és jobban szétverik az ellenzéket, mint tíz regiment bányász. Megkapták, így született meg a România Mare szennylap, mint a hatalom nem hivatalos harci kutyája. De a nagylelkű Petrică nem gondolt arra (pedig nem buta ember), hogy az eszement gyűlölködő hetilappal a saját sírját ássa meg.
Mindez apróság Lenin esetéhez viszonyítva. Őt a német titkosszolgálat pénzelte és küldte Oroszországba forradalmat csinálni, mert a pillanatnyi német és nyugati érdek ezt kívánta. Csak egy méterrel az orruk előtt látva, mint az igásló, nem sejtették, hogy a kecskeszakállú démon milliók halálát okozza majd a cári rendszer megbuktatásával, és a nyugati civilizációnak majdnem szétmarcangolója lesz. Pont száz évvel ezelőtt, van, mire emlékezni… Ha egy picit visszamegyünk az ok–okozat vizsgálásában, ismerjük el: ezer Leninnek sem lett volna esélye az oroszok által istenített cár atyuskával szemben, ha az nem küldött volna sok millió szerencsétlen muzsikot egy értelmetlen háborúba, kapcásan-bocskorosan elpusztulni.
A talibánokat a Nyugat hergelte, pénzelte és képezte ki az oroszok ellen, pedig elég lett volna a szakállas pofájukra és kegyetlen szemükbe nézni, hogy megértsék, ennek jó vége nem lesz. Persze, hogy nem lett, de megismételték a figurát az úgynevezett arab tavasszal, olyan ellenzékből képeztek sivatagi harci kutyákat, akik most Londonban és New Yorkban is marják-tépik, akit érnek. Az ártatlanokat.
Jaj, nekünk, akik háborodott harci kutyák és még háborodott idomárjaik alatt tengődünk, pedig csak munkálkodni, ültetni és ölelni szeretnénk. Azaz egyszerűen csak élni.