Lesz még ünnep!

Minden jó, ha a vége jó, de ha nem jó, azt jelenti, nincs még vége! Márpedig a Sepsi OSK versenyfutásának nincs vége az FC Voluntari-ral szemben elveszített bajnoki mérkőzés után. Ebben a szellemben kell folytatni a csapatmunkát! A stadionavatóval és edzői bemutatkozással kapcsolatos negatív jelzőket, sóhajtozásokat félre kell tenni. Nyilván a tény az mindig tény marad, nehéz enyhíteni a szomorúságot, hogy a háromszéki csapat veszített szombaton, még egy pontot sem sikerült itthon tartani. De nem kellene ezt a vereséget ünneprontás stb. szavakkal címkézni. Az új stadion megvan, áll, ragyog, és majd a legelső Sepsi-győzelem lesz az igazi avatója. Lesz még ünnep ebben az arénában!

Az OSK helyzete, a bajnoki tabellán elfoglalt helye semmi okot nem ad az elégedettségre, sem a szurkolóknak, sem a szakmai csoportnak, de a pánik nem segít. Sokan, sőt talán mindenki ismeri a konzervatív, ám torz szülői, nagyszülői nevelőmódszert, hogy amikor a rakoncátlan kisgyermek elesik, megüti magát, a térde fáj, sajog, erre kap még egy-két taslit, hogy máskor jobban vigyázzon.

A romániai élvonalbeli labdarúgó-bajnokság alapszakaszából maradt 18 forduló. Hosszú út áll a csapatok előtt, és az utolsókból ugyan aligha lesznek elsők, de a Sepsi OSK számára most még-még elérhető célnak tűnik a felsőház. A következő négy fordulóban a 9-10 pont nem lehetetlen küldetés. Karácsonyig annyira fel lehet zárkózni, hogy aztán a téli, télutói harmadban, a véghajrában akár egy-két mérkőzésen is múlhat a felsőház.

Az új edzőnek és stábjának nyilván megvan a saját elképzelése, stílusa, felfogása. Nem ártana viszont alaposan kielemezni annak az időszaknak a tanulságait, amikor a Liga 1 dobogósainak otthonába is győzni járt a Sepsi OSK. Mi működött olyan jól akkor? Mit nem sikerült átmenteni a 2021–2022-es évadra? Mit nem lenne késő ezután átmenteni? Vajon csak a vezetőedzőn múlott? A jó pék silány lisztből is jó kenyeret süt? Vagy a jó liszthez jó pék kell? Az anyag, az adagolás, a dagasztás vagy a sütés a fontosabb? Minden együtt, ugye?

Az anyaországi visszhangokat figyelve, akadnak, akik szóvá teszik, felróják a magyarok hiányát, kis létszámát, részarányát a játékoskeretben. De vajon lehet-e szempont ez egyáltalán? A Sepsi OSK élvonalbeli történetének dísztábláján rengeteg olyan külföldi, illetve román nemzetiségű játékost találunk, akik szívvel-lélekkel küzdöttek a klubért, a csapat sikeréért. A sport nyelve a sport, a foci nyelve a foci, bárhol a világon…