Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Lehet, városon nem tűnik fel, hogy milyen elkeserítő pillanatokat élnek át a hátramaradók, de faluhelyen egy-egy temetés alkalmával az egész település gyászt ölt. Valaki mesélte, hogy az egyik községben, amikor a koporsót nem kísérhették, a szűk számú menet útja mentén gyászruhába öltözött asszonyok, komor arcú férfiak álltak ki a kapuba, s a szokáshoz híven, levett kalappal búcsúztatták a megboldogultat.
A temető közelében sok ilyen csoportot láthatok szinte nap mint nap. A régi szemerjai temető még fogad új „lakókat”, legtöbbjüket azonban már az új temetőkertbe viszik. Hihetetlen gyorsasággal gyarapodik ott a kopjafaerdő, mint Kányádi Sándor versében a kankalinvirágok. Egy ismerősünk azért sírdogált, mert férjének nem tudott őt megillető búcsúztatót tartani, pedig nagyon népszerű párja igazán megérdemelte volna.
Ma tettem le Móra Ferenc Aranykoporsó című regényét. A világ ura, Diocletianus császár, hogy kisfiát megóvja az orgyilkosoktól, halottnak, eltűntnek nyilváníttatta, igaz, a közelében tartotta rabszolgaként, s amikor végre felfedte volna az igazságot, a húszéves, császárrá érett ifjút koporsóban tették megrendült apja elé. Szerelmi bánatában vállalta a keresztények vértanúságát. A halál nem tett különbséget, mint ahogy ma sem. A mindenkori gyász ott ólálkodik mellettünk, közöttünk mindenféle megkülönböztetés nélkül.
Nem csak temetesre nem szabed menni, de meg a temetoben sem szabadott menni a karanten alatt , nehogy a sirok megfertozzenek. Viszont az Uz volgyi temetoben szabadott eggyeseknek unnepelni a hosok napjat .Fura ez a virus torveny vagy amit szabad Jupiternek azt nem szabad az okornek !