Lezárt út Ágostonfalva felé

Baróton, legalábbis az utóbbi idők történéseire visszatekintve, javarészt úgy vagyunk, hogy egyik szemünk sír, a másik meg nevet, de ha három szemünk lenne, akkor csak egy nevetne, és kettő sírna. Történik ugyanis, hogy a megye munkálatokat jelentett be a város környékén, javítani kezdték a megyei utat, többek között Ágostonfalva felé is. Ennek örülnénk, de máshol az útjavítást úgy végzik, hogy az egyik sávot legalább nyitva hagyják a forgalom előtt, hogy akinek dolga van arra, amerre az út vezet, tudjon elmenni.

De a napnál is világosabb, hogy nálunk ezt a szokást nem ismerik, avagy nem törődnek vele. Végül is kit érdekel? Vagyunk egy jó páran baróti kereskedők, akiknek létfontosságú lett volna, hogy ágostonfalvi, illetve az ottani környéken lakó kuncsaftjainkhoz eljussunk, illetve ők is eljussanak hozzánk. De nem lehet, mert az utat teljes egészében lezárták, ebbe az irányba se ki, se be Barótfalváról. Nekünk, kereskedőknek ez az intézkedés szinte nagyobb érvágás, mint az, amit a járvány okozott, mert az amúgy is nehéz anyagi helyzetünkben még szorítottak egyet a nyakunkon. Mert köztudott, hogy a baróti kereskedelmet javarészt az Olton túliak éltetik…

Azt elhisszük, hogy Baróton az nem jut eszébe senkinek, hogy az útlezárást átgondolja, na de, hogy a megyénél se… Képzeljük el: ahhoz, hogy eljussunk Ágostonfalvára, le kell menjünk Baróttól a nagyajtai hídig, ami azt jelenti, hogy 5 kilométer helyett több mint 50 kilométert kell megtegyünk. Hogy meddig, ki tudja, hiszen senki se mondta meg, mikor fejezik be az útjavítást… Kérjük, legalább a délután órákban szabadítsák fel az átjárást, ne bénítsák meg teljesen a baróti vállalkozókat!

Gecse Bertalan vállalkozó (Barót)