Ló, kell-e zab?

A címbéli kérdéssel egyenértékű az államfő által meghirdetett népszavazásnak nevezett hétvégi performansz. Hogy egyetértünk-e, hogy amnesztiát kaphassanak a korrupció miatt elítélt személyek? Erre, túl azon, hogy az egész attól függ, mit értünk korrupción, nagy eséllyel mindenki igennel válaszolna. A hatalmon lévők, akik ellen az egészet indította az államfő, maguk nyomulnak legjobban a helyesléssel.

A második kérdést, amellyel konkrétan azt akarják elérni, hogy a sürgősségi kormányrendeleteket a nép ügyvédjén kívül más is megtámadhassa, szerény véleményem szerint a szavazók fele nem fogja megérteni. Akkor mit szolgál az egész cirkusz? Minthogy az eredményt borítékolni lehet, azt semmi esetre sem, hogy megtudják, mit akar a nép. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy a referendum nem kötelező jellegű, a parlament, ha úri kedve úgy tartja, éppen úgy nem veszi figyelembe, mint azt, amelyik arról döntött, hogy a törvényhozásban legtöbb 300 képviselő kerülhet.

Ennek ellenére célja van a referendumnak, legalább három. Egyrészt, a magát a törvényesség uraként, az alaptörvény őreként feltüntetni szerető államfő, minden szabályt, törvényt, alkotmányt és jóérzést lábbal tiporva, elvi semlegességét még látszatszinten sem fenntartva, ordináré módon kampányolhat a liberálisok mellett, akik még arra is képtelenek voltak, hogy bár egy saját húzónevet állítsanak választási listájuk élére, úgy kellett „vendégművészt” importálniuk a médiából. Másrészt, ezzel a populista maszlaggal megnövelheti a választásokon résztvevő állampolgárok számát, ami szintén kedvenc pártja esélyeit növeli a stabil szavazóbázisú szocialistákkal szemben.

Harmadrészt, saját imidzsét építi, tulajdonképpen megkezdte az államelnök-választási kampányt. Mert miközben – teljes joggal – tolvajt kiált „büntetőügyes” ellenfeleire, aközben neki is van néhány folyamatban lévő ügye a Nagyszebenben tulajdonolt házai okán, úgyhogy – további öt esztendeig – neki is jól fogna egy jó kis mentelmi jog…