Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Elhunyt Pete István. Bár az RMDSZ szenátoraként is dolgozott, most nem politikai tevékenységéről szeretnék megemlékezni. Pete István egyike volt azon ritka romániai magyar szakembereknek, aki beszélte a magyar gazdasági szaknyelvet. Több tucatnyi könyve és elemzése jelent meg, és ő volt, aki megírta az első romániai magyar számviteli tankönyvet, amelyet éveken át docensként tanított is a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karán.
Gyakran előfordult, hogy egy-egy gazdasággal kapcsolatos tévétudósítás kapcsán leutaztunk Bukarestbe, hogy ő nyilatkozzék az ügyben, mert sokkal egyszerűbb volt, mintha itthon kerestünk volna meg egy – esetleg hozzáértő, de magyarul beszélni nem tudó – szakembert. Ezt azután, hogy a jó emlékezetű Birtalan Ákos is itt hagyott bennünket, hisz ő volt a másik, aki a tulajdonjog visszaállítását előíró törvény kapcsán olyan magyar terminológiával rukkolt elő, amit ma is használnak a szakemberek és a sajtó is.
Mekkora űr maradt utánuk. Mert joggal elégedetlenkedhetünk a román hatóságok állandó tevékenysége okán, hogy nyelvi jogainkat korlátozzák, hogy ellehetetlenítik, hogy az igazságszolgáltatásban, egészségügyben, oktatásban, adminisztrációban anyanyelvünket használjuk, ha mi magunk nem törekedünk arra, hogy ismerjük, és igenis – a meglévő körülmények között – használjuk is a magyar nyelvet. A gazdasági szaknyelv éppen úgy az anyanyelv része, mint a gasztronómiában, vagy éppen a turizmusban használt szakkifejezések.
Másik kérdés az, hogy kinek kellene ezt tanítania. Mert Romániában ugyan „mintaszerűen” megoldották a kisebbségek problémáját, de a könyvvitel az „természetesen” románul zajlik, ezért a szakoktatás nyelve is leginkább román. Elvégre megmondta a marosvásárhelyi (egykor színmagyar) Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tudós rektora: magyarul lehet beszélni a konyhában, de a tudomány nyelve a román. Bizonyára többen méltányolnák (a sajtó egészen biztosan), ha a nyelvművelő szervezetek kiadnának egy korszerűsített szótárt a román gazdasági-jogi szakkifejezések magyar megfelelőivel.
Mennyire igaz és mennyire szomorú (mármint beszélt nyelvünk helyzete). A haladár hozzáállás és világnézet pedig nem hogy nem kedvez, de határozottan segíti a nyelvromlást és a nyel elhagyást…