Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Szerintem nem a ruha, de még a barátok megválasztása sem árul el többet egy emberről, mint az a mód, ahogyan veszíteni tud, vagy nem tud. Próbálok érvelni.
Sem a dolgok, sem az emberek nem egyértelműen fehérek vagy feketék, gyönyörűek vagy rondák. A magunkban levő jóindulat mértékétől függ, felfedezzük-e felebarátaink jó oldalát. A hírhedt Adrian Păunescu, szidhatják bármennyit, sok maradandó, emlékezetes dolgot tett. Úgy felrázta az addigi poshadt, proletkult (anti)kultúrát, mint senki más. Egy ideig a román tévé kulturális adását szerkesztette. Nos, az egyik műsorában pimaszul odadugta a mikrofont a kortársai – írók, színészek, zenészek, képzőművészek stb. – orra elé a kérdéssel: „E unul care cântă mai bine decât dumneavoastră?” (Van valaki, aki önnél szebben dalol?) – utalva arra, hogy az öregedő Alecsandri nem berzenkedett, hanem örömmel üdvözölte egy versben a feltörő üstökös Eminescut, elismerve annak kiválóbb tehetségét. Kabaréba illő jeleneteket produkáltak a vaszkalódó, hebegő-habogó maestrók, hogy hát igen, vannak mások is ügyesek, de nevet nem mondanak, jaj, nehogy megsértsenek valakit, blablabla. Egyedül a tiszteletre méltó művészettörténész, Ion Frunzetti mondta ki világosan: fiatal diákja, Andrei Pleșu máris jobb, mint ő.
Ez a régi tévéműsor, na meg persze Karinthy bizonyítványát magyarázó Mórickája tört elő emlékeim közül az anyaországi választások után. A vesztesek szánalmas pilátusi kézmosása, egymásra mutogatása, nevetséges, alávaló érvek felkapása – hogy a buták, a műveletlenek, a tájékozatlanok nem nyomták nevükre a pöcsétet, meg a rendszer… Egymás szemét inkább kikaparják, minthogy kimondják: a mások jobb volt, mi az NB2-ben játszunk, ők a Premier League-ben; hallgatunk, és megyünk edzeni…
Nem olyan rég egy amerikai elnökválasztást rendkívül kemény kampány előzött meg. Szoros volt küzdelem, a vesztes fellebbezett, de keresetét az Alkotmánybíróság elutasította. Akkor gratulált legyőzőjének, majd egy újságíró hergelő kérdésére így válaszolt: ezután négy évig senki ne bántsa az ÉN ELNÖKÖMET! Ilyen jellemmel nem csoda, hogy a következő választást már ő nyerte meg.
Zubreczky Antal