Marosfői böszmeségek

Vajon akad sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi (stb.) magyar ember, aki a dél-romániai Slobozia városban magyarul próbálna sütőport kérni (feltéve, ha nem önkiszolgálóban vásárol), vagy a polgármesteri hivatalban magyarul köszönni, magyar nyelvű kérvényt iktatni? Aligha. És ha mégis akad, talán nem árt őt megvizsgáltatni.

Vajon akad sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi (stb.) magyar ember, aki a saját városában vagy az említett másik kettő valamelyikében ne tartaná természetesnek a sütőport magyarul kérni (feltéve, ha nem önkiszolgálóban vásárol), vagy a polgármesteri hivatalban magyarul köszönni, magyar nyelvű kérvényt iktatni? Aligha. És ha mégis akad, nem föltétlen muszáj őt megvizsgáltatni.

Az átlagosan 75-85 százalékos magyar többségű Kovászna és Hargita megyében naponta több ezerszer, tízezerszer előfordulhat olyan helyzet, hogy magyar személy közösségben, nyilvános helyeken, üzletekben, hivatalokban (stb.) magyarul köszön, és ha románul fogadják, azonnal átvált románra. Udvariasságból, barátiasságból, nyelvismeretből és azért, hogy gyorsabban haladjon abban, amivel éppen foglalkozik. De – „átencije”, figyelem! –, ez fordítva is sokszor előfordul. Még akkor is, ha a román személy magyar kiejtése romános, a magyaré pedig magyaros. „Téssék!”, „Múlcumészk!, „Bune zjuá!”, „Jó nopot!” Szótárt lehet teleírni ezekkel a bájos nyelvtorzításokkal, amelyek végül is jóérzésről, emberségről tanúskodnak.

Ez a lakosság körében így működik, s jól működik. George Simion, Dan Tanasă (ejtsd: Dán Tánászö) köreiben? Ott egyfelől úgy működik, hogy a Dán megfigyelő egyesülete kábé 300 pert indított (és nyert?) székelyföldi, erdélyi magyar szimbólumok, magyar nyelvű feliratok, névtáblák kitűzése ellen. Sok esetben csupán amiatt, hogy a 95-99 százalékban magyarok lakta városban, faluban a kétnyelvű felirat magyar része volt elöl, felül. Ugyanezek a nyelvvadász jogtiprók panaszolták a minap Marosfőn, hogy Hargita és Kovászna megyében a román ajkúak hallatlan és példa nélküli diszkriminációnak, hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve! A marosfői „őszödi böszmeségekre” még visszatérünk.