Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Igen, nem medvelesről van szó, hanem medvelesésről. Történt ugyanis, hogy szokásunkhoz híven, vasárnap elindultunk neki a hegynek, immár rendszeressé vált gyalogtúránk egyik változata volt ez is. Egyébként a lehető legcsendesebb városkörnyéki útnak vágtunk neki, amely a Pacé tetejére vezet, s lehetőséget nyújt, hogy oda felérve gyönyörködjünk az alattunk elterülő településen.
Tényleg szép Szentgyörgy onnan fentről is nézve, próbáltuk egymást eligazítani a látnivalókban, igyekeztünk felfedezni nagyobb és jelentősebb építményeket. És közben fülünkre nem tettünk zajfogót, mert a szerintünk legnagyobb veszély miatt hallgatóztunk. Vezető szerepet magára vállaló társunk, más alkalmaktól eltérően már nem folytatta az erdő közötti ösvényen, kijelentette, hogy ez alkalommal csak a széléig merészkedünk, mert pár perccel korábban kapta lányától az értesítést, medve bóklászik Benedekmező közelében, s mi éppen arra felé irányultunk.
Megtorpantunk hát, egyikünk hiába próbált medveűző ordibálással bátorítani, ez alkalommal lemondtunk az egyébként nagyon tiszta, rendezett faóriások közötti sétáról. Mindenesetre feltűnt, hogy a máskor, főleg hétvégén csoportok indultak neki a domboldalnak, kisgyerekes családok gyalogoltak a Libacsárda fölötti tisztásra, az árnyékot nyújtó erdőszéli fák köré gyülekeztek a természetben örömet kereső kirándulók, ez alkalommal csupán négy vagy öt sétálóval találkoztunk, közülük is kettő a medvétől is megvédelmező fényes személygépkocsiban vágtatott el mellettünk. Az egyik korosabb természetimádó valami sajátos medveűző szerkezetet is bemutatott, de inkább ne használja, szólta el magát.
Tehát itt a tavasz, itt van a végre tisztán tartott, gondozott erdős táj, s mi nem merünk menni, mert tartunk a medvétől. Jogosan. Valamilyen megoldást csak kellene találni, hogy a természetben megnyugvást keresők ne félelemmel lépjenek be a fák közé. Én egy megoldást javasolok: az elszánt zöldek és urizálásból felkent természetvédők álljanak őrséget a kirándulók kedvenc helyein, s ha netán megjelenik az általuk oly nagyra tartott medve, élelmet keresve, vagy kergessék el, vagy viseljék a medvelátogatás következményeit.