Még a medvékkel sem tudnak elbánni

Napjainkban egyre több medvepártoló véleményt hallani, főleg olyanok részéről, akik ezt a nagyvadat csak képen látták, de élőben (még) nem.

Ezek az önjelölt környezetvédők azt állítják, hogy az ember a hibás, elvégre, kivágtuk az erdőket, elpusztítottuk az élőhelyüket, vagy csak őrült módjára kikergettük őket a motorok zajával. Mások valami sorsszerűséget látnak e mögött, hogy az ember visszakapja, amit tett…

Aztán ott vannak a csendes hatalmasságok, a vadásztársaságok és más ki tudja milyen szinten érintett állami intézmények, melyek hallgatnak medveügyben, s főleg abban, hogy milyen pénzeket is érnek ezek a nagyvadak egy-egy tehetős turista jóvoltából. Közbe meg az állam biztatgatja a kárvallottakat, hogy jelentsék a kárt, majd egyszer megtérül, időnként szemkiszúrásként engedélyezik egy-egy medve kilövését is.

Eközben meg azok, akik tényleges elszenvedői a medvejárásoknak: a vidéki gazdák, vagy épp a rosszkor, rossz időben nagyvaddal találkozó emberek, gyakorlatilag ki vannak téve annak a veszélynek, hogy bárhol, bármikor az életükkel fizethetnek mások mulasztása, felelőtlensége miatt.

Közhelyessé koptatták már azt a kijelentést, hogy az medve élete többet ér, mint az emberé, de sajnos egyelőre ezt igazoljál a hírek, és a törvényhozók döntései is.

Gyakorlatilag az egyszerű polgár kell elszenvedje mindannak a susmusnak a következményét, ami zajlik a minisztérium és a vadásztársaságok között. Mintha mindenki süket lenni, és ha baj van, akkor az a válasz, szóljunk a csendőröknek. Mégis ők mit csinálnak? Leigazoltatják és megverik a medvét? Kilőni biztos nekik sem szabad, legfeljebb elkergetik, aztán másnap visszatér a medve is, és vele a gondjaink is.

Balázs István, Kézdivásárhely

A levelek tartalma nem föltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.