Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Csodás módszert dolgozott ki a román kormány a jövő esztendőben esedékes népszámlálásra. Úgy tűnik: ők tudják az eredményt, csak valahogy „le kell papírozni”. Tudják, mert van egy „lépcső” az Európai Unióban, amely szerint a húszmilliónál nagyobb országoknak más a súlyuk, mint az annál kevesebb lakossággal rendelkezőknek. Márpedig, itt húszmilliónál többet fognak számolni, kerül, amibe kerül. Hogy egy füst alatt némi jogokat is el lehet venni a magyaroktól, az nem baj, sőt…
Azt mondják, hogy egyszer „megszámoljuk magunkat”. Ezt úgy képzelik, hogy letöltesz egy, a nevedre már előre kitöltött összeíróívet, átnézed, ha valami hibát látsz, kijavítod, és visszaküldöd. Közembernek elektronikus aláírása nincs, így ezt hitelesíteni semmivel sem lehet, tehát – elvben – utólag úgy módosítják, ahogyan akarják, de azért annak van némi kockázata, így ez a kisebbik baj. A második szakaszban elindulnak a számlálóbiztosok, és elmennek, de csak azokhoz, akik nem küldték vissza interneten az összeíró ívet, és számba veszik őket a klasszikus, kikérdezéses módszerrel.
A harmadik lépés egészen zseniális. A „hiányzó” személyeket, tehát akikről ők tudják, hogy vannak, de nem küldtek vissza ívet interneten, és a számlálóbiztosok sem találták meg, „beemelik”, más adatbázisokból! Tetszenek érteni? Tehát miután megszámláltuk magunkat, és ők is megszámláltak minket, az eredményt „felpótolják” a – szerintük – hiányzókkal. Mi akadálya lesz akkor annak, hogy egy olyan helyen, ahol mondjuk 21 százalék a magyarság aránya, „találjanak” néhány száz „hiányzó” románt?
Mert ugye, őnagybölcsességében a kormány olyan közigazgatási törvénykönyvet dolgozott ki, amely szerzett jogot vesz el. Míg korábban, ha egyszer egy településen a magyarság számaránya meghaladta a húsz százalékot, kötelező volt a magyar nyelv használata az adminisztrációban akkor is, hogyha közben ez az arány a küszöbérték alá csökkent, most ezt minden népszámlálásnál újra kell számolni. Tartani lehet tőle, hogy a hatóságok egyúttal megfelelő módon „utána igazítanak” az etnikai arányoknak is – hogy az jöjjön ki, ami kell…