Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A félretájékoztatott és így félrevezetett román tömegek ugyanis a folyamatos heccelés hatására egyre erőszakosabbá válnak, ami előbb vagy utóbb belőlünk is kiváltja a védekezés keményebb formáit. És hiába a túlfizetett román titkosszolgálatok ellenünk csatasorba állított hada, a mélyben évtizedek óta forrongó indulatok felszínre törését a kritikus szint meghaladása után ők sem tudják megakadályozni.
Éppen ezért üdvözlendő minden olyan kezdeményezés, amely nem ámítás és üres ígéret, hanem az igazság megismerése és elfogadása, a tényekkel való szembesülés és szembenézés útját választva, a gondokra méltányos megoldásokat keresve és kínálva igyekszik levezetni a felhalmozódott feszültségeket. Résztvevőiként tiszta lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) szervezésében a múlt héten Sepsiszentgyörgyön lezajlott magyar–román találkozó közéjük tartozik.
Az ország különböző vidékeiről ide érkező román ifjúsági vezetők számára ugyanis a látottak, hallottak, megtapasztaltak betekintést nyújtottak egy előlük eddig elzárt, teljesen másnak hazudott világba. Ezáltal pedig rádöbbentek, hogy itt is többségében érző és jóindulatú, gondokkal és nehézségekkel küszködő emberek élnek, akárcsak a saját környezetükben. Rádöbbentek, hogy mi Erdélyben nem bevándorlók, hanem őslakosok vagyunk, így ezen a földön jogunk van a nyelvünk korlátozások nélküli használatára.
Ugyanakkor az ország szellemi kincsestárát gazdagító szokásaink, kultúránk megőrzéséhez is. A velük folytatott beszélgetések alkalmával pedig lemérhettük, hogy az őket Háromszéken ért élmények hatására kezdnek felszívódni a velünk kapcsolatban beléjük táplált előítéletek.
Van hát még remény a két nép közötti közeledésre, de ez csak akkor válik valósággá, ha őszinte párbeszédet folytatunk egymással, amelynek során a másik fél elé tárjuk vélt vagy valós sérelmeinket és törekvéseink indítékát. Mindebben a fiatalokra kell fektetni a hangsúlyt, mert őket még nem tudták a magyargyűlölettel végzetesen megfertőzni.