Megaláztatás

Hetvenéves vagyok, de úgy nem aláztak meg soha, mint a minap a sepsiszentgyörgyi poliklinikán. Két hete telefonálgatok, küldőpapírral a kezemben a családorvosomtól, hogy kapjak egy sorszámot, vagy, ahogy ők, a kicsi asztalos bürokraták mondták a lépcsőkön: programare-t. Ezt a két számot adták a kezembe: 0773.322.633 és 0367.730.042. Senki a kagylót fel nem vette, internetem nincs.

Mondják meg, miért csúfolódnak velünk, öregekkel? Hol a tisztelet? 228-as vérnyomásom van, idegileg „kivagyok” a „pandémia” miatt és a megaláztatástól. Nem tudok bejutni a szemorvoshoz egy igazolásért, illetve új szemüvegért. Az egyik szememmel semmit nem látok, szívbeteg vagyok.

Tisztelettel: egy „senki”, mert annak vesznek (mondják már meg: dögöljünk meg!)

* Szomorú, hogy nincs egyértelmű törvény, vagy ami van, azt sem alkalmazzák. Az állatkínzást minden civilizált országban büntetik! A társadalomban nincs – nem szabadna lennie – helye olyan egyednek, aki akár embert, akár állatot kínoz. Nálunk nincs megfelelő kultúrája az állatvédelemnek, éppen ezért azt a kevés Embert (tudatosan írtam nagybetűvel), aki ezt felvállalja, maximálisan kellene segíteni. És emellett odahatni, hogy aki az ártatlan állatokat bántalmazza, megbűnhődjön érte! Tisztelet a gidófalvi állatmentő egyetemistának!

* Állatkínzásban Brüsszel jár legelöl, illetve azok a bürokraták, törvényhozók, akik képtelenek egy józan medvekezelő programot készíteni, és Brüsszellel takaróznak, magyarán hazudnak. A medve nem jókedvéből kukázik, hanem élelemért jár be a faluba, városba, az ösztönei ellenére, az életéért harcol. Ezt pedig a szaporulat szabályozásával lehet megakadályozni, ha tetszik, ha nem. Négy-öt megye erdeiben nem élhet annyi medve, mint az egész kontinensen, hiába papol állatvédő, politikus!

(Honlapunk Véleményfaláról)