Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Magyar emberként az orromat is alig mertem kidugni a paplan alól valahányszor a román kommentátor a Real – Bayern BL-negyeddöntő visszavágóján az „arbitrul ungur”, Kassai Viktor bődületes hibáin szörnyülködött. Így tönkretenni egy szupermérkőzést, az már tiszta művészet.
Kassai éveken át kitűnő bíró volt, de nyilvánvalóan jó ideje nincs formában. Tavaly a City – Barcelona meccsen sárga lapot adott szimulálásért az angol Sterlingnek, akinek a lábát Umtiti jobban eltaposta, mint a berecki gyors egy szerencsétlen gilisztát, ugyancsak tavaly csinált paródiát egy magyar bajnoki meccsből is. Az UEFA is hibázott, amikor rábízta a rangadót, de ő is mondhatta volna, köszi, a szürkehályogom miatt nem fogom látni Ronaldo ötméteres lesét.
Okos ember tudja, mikor kell megállni, nem röhögteti ki magát, mint a másik, régebbi nagy Ronaldo, Luis Nazário de Lima, tudjátok, az a bájos lófogakkal mindig vigyorgó, „il fenomeno”, aki annyira szerette a focit, hogy végül le kellett zavarni a pályáról, ahol sörhasával idétlenkedett, tizenéves srácok küldték ide-oda szivarért. Vagy Nino Benvenuti, az olasz ökölvívó, Robert Redford-allűrjével, a nemzeti hős, akiért velencei hajadonok álmukban is marakodtak, nem értette meg, hogy az évek telnek, kikönyörgött még egy revánsot a nagy rivális Carlos Monzón ellen – az egy legyintéssel a padlóhoz ragasztotta. És a legendás kapusnak, Dino Zoffnak, miért kellett 41 éves korában beállania a ketrecbe, hogy Bölöni Laci ama híres román–olaszon harminc méterről suvassza be a bőrt ráncos kezei között?
Bezzeg a két román távolugró, Anișoara Cușmir és Vali Ionescu (Cușmir 7,43-at ugrott, ma világversenyeket nyernek 7 méter alatt) tudták, mikor kell „sérülés” miatt visszavonulni, pontosan akkor, amikor kezdték komolyan venni a doppingvizsgálatot. A két sakkzseni, Bobby Fisher és Gary Kasparov elmenekültek, az első a dilihoppba (könnyű volt neki, azzal született), a másik a politikába, amikor fiatal fenomének jelentek meg a színen.
Sportolóknál még elmegy az önkiröhögtetés, de amikor milliók életéért felelős emberek nem akarnak megállni, az tragédia. A franciák megmentője, De Gaulle hagyta, hogy a 68-as randalírozó huligánocskák leszavaztassák, Brezsnyev pedig, mint szenilis, dadogni sem képes Frankenstein nem volt hajlandó lekopni, brr…