Megegyezünk a döntetlenben?

Nem hiába észmozgató a sakk, ez az egyetlen sport, amelyben hivatalosan meg lehet egyezni a remiben, vagyis a döntetlenben. És nem szükséges kedélyesen félholtra verni a másikat, mint Gorcsev Iván és leendő apósa Rejtő Jenő remekművében, mielőtt egymás vállát átölelve puszilóznak a felek, elő lehet hozakodni a javaslattal néhány udvarias lépés után.

Persze nem hivatalos kiegyezés van más sportban is. A spanyolországi focivébén az egyik selejtezőcsoportban a résztvevők kölcsönösen elpüfölték egymást, az utolsó meccs előtt mindeniknek – Ausztria, Chile, Algéria, NSZK – volt esélye a továbbjutásra. Ha a németek csak 1-2 góllal nyernek, továbbmennek ők és az osztrákok. Nos, a tizedik percben a két lábon járó szekrényhez hasonló Horst Hrubesch fejelt egy gólt a sógoroknak, a következő nyolcvan perc pedig a sporttörténet egyik legnagyobb szégyene volt: ide-oda pöcizés a pálya közepén, időnként úgy harminc méterről egy kapurarúgás, ügyelve, hogy a labda a szögletzászló vagy a lelátó felé röpüljön. Hiába prüszköltek utólag az algírok meg a chileiek, ők mehettek haza, a kettős germán sereg pedig a nyolcaddöntőbe.

Ha csak a sportban történne efféle megegyezés a kicsik feje fölött… Egy bírósági tárgyaláson voltam fiatal koromban. Beleborzadtam, amint a két fél ügyvédje egymást szapulta. Valaki a fülembe súgta: ugyan, színjáték az egész, egy óra múlva együtt fognak konyakozni, röhögve a védenceinken, és persze azok pénzén… Egy magyar képviselő mondta régebbecske, mennyire civilizáltan megvannak ott, fenn a nagyromániásokkal, a folyosón traccsolva bagószünetben. És a maiak, miután bicskanyitogatással fenyegetőznek a mikrofonba, olyan harmonikus szívdobogással szavazzák meg a saját álomnyugdíjukat, hogy azzal megvalósúlhatna Kant álma az örök világbékéről.

Ha van ideje az olvasónak, vegye elő Afrika és a Közel- Kelet térképét, ott aztán látszik a nagyok közti kiegyezés. Vonalzóval feltrancsírozták a területet, és barátságosan szervírozták: nekem egy darab Kongó, neked egy kis Mali, annak egy karéj Irak. De ezt nekünk nem kell magyarázni, akiket hazazavartak Párizsból, mint holmi koszos algírokat meg pampasi lótenyésztő chileieket a vonalzóval méricskélő, de inkább fenyegetőző (i)gazságszolgáltatók…