Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Jeremiás próféta az Ószövetség egyik legdrámaibb életű szereplője. Amikor a babiloni seregek már-már Jeruzsálemet ostromolták, őt, a nagy figyelmeztetőt vádolták bűnbakként hitehagyott kortársai. De furcsa módon éppen egyik ellenfele, a hitehagyott király rejtette el vérszomjas ellenfelei elől. Őt, aki szemébe mondta Isten kemény üzenetét. Mert Jeremiás, mint később Luther, úgy döntött, ott áll rendületlenül, mást nem tehet. De Jeremiásnak volt egy kortársa, ugyancsak próféta, Uriás a neve. Semmi mást nem tudunk róla, mint hogy lényegében ugyanazt hirdette, mint Jeremiás. Csakhogy a fenyegetésektől megrémülve Egyiptomba menekült. Az eredmény? Utána küldtek, hazahurcolták és meggyilkolták a Jeremiást megvédő király parancsára. Ezek szerint a férfias helytállás akár életmentő is lehet? Úgy tűnik.
Sosztakovics elmondott egy történetet a Sztálin-korszakból. Kremlin véreskezű ura nem volt műveletlen, szerette a zenét. Egy este Mozart 23. zongoraversenyét hallgatta, a rádió szokásos egyenes közvetítésében. Utána betelefonált a rádiónak, kérdezte, készült-e, mint mindig, felvétel. Azok nem merték bevallani, valami technikai okból történetesen nem, rávágták, hogy igen. Jó, akkor küldjék el neki sürgősen. Kétségbeesetten összegyűjtötték a már hazament zenészeket, de a karmester úgy remegett, képtelen volt vezényelni. Másikat hívtak, az sem mert belevágni, végül egy harmadik vállalta. Egyedül a zongorista nő, Marija Jugyina maradt higgadt. Elkészült a felvétel, elküldték. Később a művésznő levelet kapott Sztálintól tetemes pénzösszeggel. És a zsidó származású, de ortodox hitre (őszintén) tért Jugyina visszaírt a diktátornak, köszönettel, hogy imádkozik érte, kéri Istent, bocsássa meg Sztálinnak a nép ellen és a világ ellen elkövetett bűneit. A pénzt pedig az egyházának utalja át. Mi lett a következmény? Az égvilágon semmi, sőt, mondják, amikor a nagyvezér meghalt, szobájában a lemezjátszón találták a hírhedt Mozart-felvételt.
Elnézést, olvasó, tudom, idegesítő szokásom váratlanul témát váltani, de nekem ezek a dolgok jutottak eszembe a bukaresti Dinamo–Sepsi meccs után. Mert mi lett volna, ha a csapat a nem tudom hányadik magyargyalázó rigmus után levonul a pályáról? A bíró süketnéma? Megfigyelő nem lép közbe? Nem adok tanácsot, de én levonultam volna.