Megint a nyugdíjak

Bár a gazdasági mutatók szerint pörög az ország, ez a pozitív tendencia valahogyan még mindig nem érte el a költségvetést, és úgy általában az állami gazdálkodást. Ott a bőségnek vagy a növekedésnek még a nyomát sem találni. Sőt, a nyilvánosságban keringőző adatok és számok inkább arról győzik meg a kíváncsiskodót, hogy a kormányzatot – immár több éve – leginkább a krónikussá vált forráshiány jellemzi.
Ezt a tényt látszik igazolni a nyugdíjrendszer második pillére iránt tanúsított élénk kormányzati érdeklődés is. Amint az ismeretes, újra kipattant a minisztériumban alkotó szociáldemokrata koponyák valamelyikéből az a korábban már megszellőztetett ötlet, miszerint a nyugdíjrendszerből hiányzó 28 milliárdos hiányt a kötelező magánnyugdíjnak, avagy második pillérnek nevezett kasszából fedeznék. És nem majd egyszer, hanem már az év második felétől átirányítanák a magán-nyugdíjalapok felé gravitáló, áramló pénzeket – hova máshová, mint – a havi nyugdíj-kifizetéseket fedezni hivatott egyes pillérbe.
Vagyis még egyszer, hogy értsük tisztán: az adóbevételeket pótlandó, a pénzhiányt mérsékelendő, a szociáldemokraták feláldoznának, bedöntenének egy országos és társadalmi méretű takarékossági kezdeményezést. Holott ha hagynák növekedni, ez csak az ország előnyére válna, hiszen amint beérnének, a román gazdaság hitelszükségletének jelentős részét a befizetésekből felépülő pénzalapok fedezhetnék.
Persze, a szociáldemokraták nem így gondolkodnak. Őket szorítják a napi gondok, feladatok, nem érnek rá a jövendőn merengeni. És miután két kézzel szórták a közpénzt az állami alkalmazottak béreire – a belső fogyasztást stimulálva, ebből remélve az adótöbbletet –, most éppen azon vannak, hogy valahogyan túléljék saját intézkedéseik hátulütőit. Legalább addig, míg valósággá válnak a makrogazdasági adatok által előrevetített jövedelmek.
Tudjuk, a szociáldemokraták lelki szemei előtt egy nagy és pazarló állam lebeg. (Az adófizetők szempontjából inkább tepsed.) Reménykedjünk, hogy az ALDE liberális demokratái ellenszegülnek az intézkedésnek, és sikerül meggyőzni partnerüket: az általuk körvonalazott jövőért nem érdemes a túlélésre játszani. <<