Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Évek óta küzdünk magyar nyelvi jogaink érvényesítéséért a sepsiszentgyörgyi központi piacon, eredménytelenül. Jártam én már meg, az egyik virágárus asszony egyszerűen kioktatott, amikor megkérdeztem, miért nem nevezi meg magyarul is gyönyörű virágait. Tudtomra hozta: Romániában élünk. Egyik alkalommal aztán láttam olyan virágárust, aki szabályosan elkészített táblácskára írta rá felül a román, alul a magyar megnevezést. Meg is jegyeztem, hogy az egyedüli, aki így jár el! „Én Csíkszeredából vagyok, s ott kötelező a piacon magyarul is kiírni a virágok nevét” – jött a válasz.
Azt, hogy azóta ott változott-e vagy nem ez a rend, nem tudhatom. Azt viszont igen, hogy hosszú időn keresztül egyetlen árusnál láttam magyar szót. „Ropogós” – írta a cseresznyéje alá a vráncsai asszony, mert onnan volt. Ezt az állapotot nem csupán én tettem szóvá, de tették ezt nálam harciasabb tollforgatók is, de az eredmény ugyanaz maradt: ha idegen téved a sepsiszentgyörgyi nagypiacra, akár Vaslui-ban is képzelheti magát, ha netán az árusok táblái alapján tájékozódik.
Mindez sokszor megfordul a fejemben, valahányszor anyanyelvünk használati jogaiért szónokolnak, s elöljáróink sorolják az elnyert előnyöket, a húsz százalékot, s azt is, hogy még mi mindent kell a legnagyobb nehézségek árán kivívniuk. Viszont egy kicsit szét kellene nézniük alant is, s rögtön észrevennék, hogy amit ők „kivívtak”, sokszor miattunk nem érvényesül. Mert a piaci árus egyszerűen elfelejti, hogy legtöbb vásárlója magyar, a fagylaltárus meg egyenesen angolul nevezi meg a fagylaltjait, hogy ne haragudjék rá a román a magyar, a magyar pedig a román szóért. Az egyik kicsi üzlet eladója csak románul nevezi meg árucikkeit, mert a magyarért megbüntetik, mondja.
Nos, térjek vissza a címre: a minap gyönyörű zöldséget vásároltunk az egyik kilyéni asszonytól, nála a petrezselyem petrezselyem is volt, nemcsak pătrunjel, a murok murok és így tovább. Mindezt maga által készített szabályos táblácskára írta fel. Aztán szotyori árusnál is láttuk ezt, nála már nem coșeni-i volt a termék, hanem szotyori is. Talán tényleg megtört a jég e roppant forró nyári piaci napon? Reméljük, nem maradnak egyedül, s a piacfelügyelőség is végre érvényt szerez a húsz százalék nyújtotta nyelvhasználati lehetőségeknek.