Megugrik a gazdaság!

Hogyne fakadna egészséges, friss hajtás tavaszon, annyi dologidő, trágyázás után! Kies hazánkban ma bokán felül járunk emberi s állati szemétben, szemétemberek szanaszét ordítják a nemzeti igét Bukarestben, s még inkább a vegyes vagy tiszta magyar lakosságnak. Tizennégy esztendős fiúk trappoltak mezítláb Marosvásárhelyen a meleg aszfalton – meséli ma az egyik, már idősen –, pénztárcát találtak a Bolyai utcában. Rémültek: mit kell tenni vele? Benne pénz is – 1952-et írtak, a pénzbeváltás után. El a milíciára, beengedték, két egyenruhás fogadta. – Ezt találtuk az utcán… pénz is. Behoztuk. – És a milicisták megnézték, számlálák. A két fiúcska állt. – Nagyon szép dolog, így kell csinálni, rendes ember lesz belőletek. – Kezet fogtak velünk, mindkettő magyarul szólt, s ez örömünk volt akkor. Két egyenruhás, két férfi.

Volt egy másik eset. Ez már maibb. Tornateremben voltak a tanulók, öltözéskor kiderült, eltűnt ennek is, annak is a karórája. – Azt mondta a tanár kolléga: harminc percet adok, arra visszakerüljenek…!

Visszakerültek a tanári asztalra, de 4 helyett 5 darab! Honnan és ott még mennyi maradt?

– A cégnél eltűnt vagy ezer lej. Ez élő valóság volt nemrég. Settenkedő, de félhangos felhívás kerengett. Ha „visszakerül”, nem lesz kivizsgálás. Na, másnap helyén a pénz, de – kétszer annyi, mint amennyi odalett! Mit ad isten!

Méricskéljük a serdülő két fiú egykori eljárását. Ma is boldogok az egyenruhás kézfogástól. De honnan került eggyel több óra elé, sokkal később? És dupla pénz megyen vissza. Innen már csak egy arasz a következtetés. De inkább feltételezésünk. Ha minden sikkasztó, feketéző, hazahabaró romániai politikus kétszer annyit adna vissza az államnak, mint amennyit elrekkentett, az ország gazdasági helyzete ugrásszerűen megugorna fölfelé. Mert az Európai Unió segélye nyomtalanul odalett, oda az útépítésre szánt óriási összegek. De kinőttek a magánpaloták, óriási rózsakertek közepén, hercegi módon éltek és élnek a szenátorok, kormánytagok, iparmágnások… Most gondoljunk bele emberek! Ha minden lopott, sikkasztott milliónak a duplája menne vissza az államkasszába…! PER AMOREM DEI! Az Isten szerelmére – veti magára a keresztet a katolikus keresztény, hitetlenkedve.