Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Vészhelyzetben az ember, de akár egy egész közösség is óriási tettekre képes. Cortés , a konkvisztádor Dél-Amerikába érve felégette a hajóit – amolyan itt élned-halnod kell alapon –, és egy maroknyi katonával meghódított egy fél kontinenst. Nem tettének (im)morális jellegét, csak nagyságát hangsúlyozom.
Sokan emlékeznek a mexikóvárosi olimpiára, ahol Bob Beamon egy galaxison túli 8,90-et távugrott, Tommy Smith pedig képzeleten felüli eredménnyel nyerte a kétszáz méteres távfutást. Általános vélemény volt, hogy az éppen a versenyek idején történő amerikai faji zavargások ajzották fel ezeket a fekete atlétákat, jobban, mint ezer dopping. A hatvanas években világszenzációnak számított egy hölgy, aki a kisgyerekét kimentette a rádőlt gépkocsi alól – egyszerűen felemelte az autót, hogy a kicsike kimásszon. Vizsgálták, tesztelték tudósok utána a nőt, persze, hogy fele akkora súlyt sem volt képes megmozdítani, de akkor, a bajban…
Földrengéskor legalább ötven diákkal együtt kiugortam a diákotthon oldalsó ablakán, senki egy horzsolást nem szenvedett; másnap semmi pénzért meg nem ismételtük volna a mutatványt, brr! Vagy a legendás ötvenhatos magyar–szovjet pólómeccs a melbourne-i olimpián, a hatvannyolcas csehszlovák–szovjet hokidöntő a téli olimpián, az eltiport, kis nemzetek revansa a sportarénában…
A második világháború után Japán egy afrikai szegény állam szintjén állt gazdaságilag. Hibásak voltak, szétbombázták, szétrombolták őket. De volt valami, amit ők – ne nevessen senki – nemzeti öntudatnak neveznek, és elhatározták az ország újjáépítését. Elfogadták, hogy mindenkit megillet, ha nem is a gazdagság, de egy csészényi rizs igen, hogy nem tüntetéseknek és marakodásnak van ideje (gondoljunk a „japán” sztrájkra – szalaggal a karjukon dolgoznak, de még hogy!), és húsz év múlva nagyhatalom voltak újra, immár békés, gazdasági nagyhatalom.
Elméláztam, most, hogy az EU és a milliárdos médiamogulok pofozógépébe kerültünk, elképzelhető lenne egy ilyen japán-féle összefogás – vesszük a kalapunkat, majd megmutatjuk? Az egyre inkább elpuhult, szórakozás-centrikus, vérüket-véreiket megtagadó tömegeket látva erősen kétlem.