Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szennyeskosár. Nem a legdrágább darab, nem is a legminőségibb, gazdája inkább azért vásárolta meg, mert tetszett a fehér felirat a szürke alapon: ez a ház szeretettel és szennyessel van tele. Már akkor megvolt a kosár, amikor a ház porral, kosszal, száradt malterdarabokkal, szerszámokkal volt tele. Hűségesen várta a sarokban, mikor kezdhet el dolgozni, mikor gyűjtheti a koszos ruhaneműt, mikor válik a munkatelep életté.
Nem tudták azonban a gazdák, hogy ez a szennyeskosár nem egy egyszerű háztartási kellék. Ez bizony szupererőkkel bír. A felirat rajta nem ámítás. Mindig tele lesz szennyessel. Ugyanis ebben a kosárban a ruhadarabok képesek szaporodni, osztódni, megsokszorozódni. Éjjel, amikor senki nem látja, amikor már senki nem megy a fürdőszoba felé, kosárkánk neonzöldben világít, szikrák pattognak fölötte, reszket a varázslattól, kettéosztja a zoknikat, a bugyikat, ahogyan a megfogant magzat sejtjei osztódnak napról napra.
A történet talán mesei elemeket tartalmaz, de esküszöm, a mosás közben párját vesztett flamingós zoknimra, hogy igaz! Hiszen hetente többször is dübörög a mosógép, sőt, van úgy, hogy naponta. Színek szerint csoportosítva gömbölyödnek a ruhák a földön, addig, amíg az utolsó darab is eltűnik a kosárból. Mindent, vagy semmit! Aztán mégis, mikor az utolsó csipesz is felkerül a szárítókötélre méretarányosan kiteregetett ruhákra, amikor az első csoport elsőre kiterített darabja már meg is száradt, abban a pillanatban hopp, belekerül valami ismét a kosárba. Egy agyonhasznált konyharuha, teregetés után, tusolás előtt ledobott póló, az ágy alatt bujdosó zokni, egy legapróbb akármi. Innen már aztán ismét nincs megállás, másnapra újra teli lesz a kosár.
Vagyunk ezzel még néhányan így, vagy csak én fogom a fejem mindig, amikor rápillantok a halmazra a sarokban? Minden kosár csodakosár, vagy csak az én kis szépségem az? Hatalmas mázli, hogy egyszer valaki félálomban feltalálta a mosógépet, mert különben azt hiszem, mi bizony nem hordanánk ruhákat.