Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nemzedékemet, a mai hatvan-hetveneseket, de a fiatalabbakat is alaposan megtréfálta a történelmi fordulat, de nem járt másképpen az európai uniós csatlakozást a kétezres években megszavazó honi többség többi része sem. A szocializmus összeomlását harminc-negyven évesen megérő értelmiségre furcsa fintort vetnek ma egykori olyan vezérfogalmai, mint a népszolgálat, a néptestvériség, a kisebbségi jogegyenlőség, a kollektív méltóság vagy ahogy Gáll Ernő fogalmazott és Sütő András szekundált neki: a sajátosság méltósága.
Melyik megvalósulásához vitt vajon közelebb minket a leplezetlen sovén uszítás és a kisebbségellenes retorziók igazságügyi biztosítása – nem felszámolása, hanem biztosítása – korszaka? – kérdi joggal az, aki hitt a jogegyenlőség, a kiteljesítendő humánum eszményében. Maradjunk most a mára szinte nevetségesen hangzó népszolgálatnál. Egy zárt társadalomban, mely de facto is vasfüggönnyel volt leválasztva egy szabadnak vélt világról, a népszolgálat értelmiségi hivatástudatunk lényegét jelentette, a példaadás ethoszát legjobbjaink körében, olyan közösségi érdekek megfogalmazási kísérletét, melyért bizony nem járt sem hivatalos dicséret, sem elismerés. Mi több, életveszélyesnek bizonyult sokak számára.
Ami beáramlott ‘89 után a szabadság ideológiájaként az egyént akarta mindenekelőtt kioldani „törzsi”, értsd: nemzeti társadalmából – mielőtt még a soron lévő nemzetiségi gondok megoldására (elengedhetetlen megoldására!) sor került volna. A klasszikus liberalizmus helyett neoliberalizmust hozó áramlat háta mögött mára egy globalista, új birodalomépítő törekvés ismerhető fel, mely a hagyományos közösségeinket idegen tőkeuralomnak veti alá, Európát amerikanizálni akarván népállományunkat megtizedeli, mert fiainkat, lányainkat hagyományaik iránti közönyre nevelve demográfiai gondjai megoldására szippantja el.
Hol itt az esély egy valóban szép új világ felépítésére és a népszolgálat célszerű gyakorlására? És ki követi a fiatal Barabási Albert-László kutató példáját, aki szemlátomást adósságait is szeretné törleszteni kibocsátó közössége iránt? <<