Románia az egyedüli ország Európában, ahol a hatóságoknak csupán 4 év leforgása alatt sikerült 5 vadfaj vadászatát betiltani (fajdkakas, hiúz, vadmacska, farkas, barnamedve). Ez köszönhető a természet- és állatvédő civil szervezetek hangos és jól időzített propagandájának és a kormányra gyakorolt nyomásának. A politikum gyengesége és az utca nyomásától való félelme az utóbbi időben nagyon megnőtt. Romániában a vadászok és a vadászat megítélése rendkívül negatív, ami elsősorban a közelmúlt történelmére vagy történéseire vezethető vissza.
A múlt rendszerben a vadászat egy emberhez volt kötve. A diktátor vadászatainak lett alárendelve sok olyan dolog, amelyek az emberek mindennapi életét megkeserítették. A falusi gazdákat senki nem kártalanította a vadkárért, azzal a szlogennel hárították el ezt, hogy egy téesznek el kell tudnia tartani egy vaddisznókondát.
Tilos volt az állatokat legeltetniük a Ceaușescu által kedvelt vadászterületeken, és tilos volt a fakitermelés is ezeken a helyeken. Az erdei munkásoknak nem szabadott semmiféle ágat hagyniuk azokon a helyeken, ahol fakitermelés folyt, a 2 cm átmérőjű ágakat is fel kellett seperni. A vadászatok alkalmával kötelező volt hajtani beállni a felnőtt, falun élő embereknek, és az autósok az órákig lezárt utakon vesztegelve várták, hogy egy ilyen vadászat véget érjen. Az ország első vadászának volt a kiváltásága elejteni medvéket, szarvast, zergét. A vaddisznó-vadászatokon, habár mindenki puskával érkezett, azt használni csak az elnöknek volt szabad. A vadászatok okán aztán megyelátogatásokat is megejtett, ahol a hosszú és tömött sorokba kivezényelt dolgozó nép éltette az elnöki párt.
A fordulat bekövetkezte után mindenki felszusszant. A nagyvadak elejtése ezután már hozzáférhetővé vált a földi halandók számára is, viszonylag kevés pénzért. A vadászati tagság fejében trófeás vad kilövési jogához jutottak, a bérvadászat pedig hozzásegített a vadásztársaságok gazdasági megalapozásához és a vadgazdálkodásra fordított összegek megnöveléséhez. Ekkor viszont megjelent a román politika csúcsán egy miniszterelnök, akinek két nagy szenvedélye volt: lakóházak vásárlása és a vadászat. Rögtön az ország első vadászának kiáltotta ki magát, az Országos Vadászati Egyesület elnöke lett, és vadászati tárgyú könyvet is kiadott. Nemsokára világrekord medvebőrrel fényképezkedett, amit ő ejtett el, és a Román Vadszövetség Kongresszusa bejáratához állított ki. Az országos erdészeti főigazgató egy körlevélben parancsba adta ki, hogy a 10 kg feletti (agancstömeg – szerk.) szarvasbikákat tilos külföldi bérvadásznak elejteni, az ilyen egyedek meglövését rögtön jelenteni kell a központnak.
Végül ez az úriember az államfői széket is megpályázta, nagyon esélyes jelöltként. Az ellenfelével folytatott utolsű nyilvános vitája során az egyik riporter feltette a kérdést, miszerint miért vadászik, és hogy milyen érzés tölti el, amikor egy ártatlan nyuszit lő le. Akkor ünnepélyesen megígérte, hogy többé nem fog vadászni, de már késő volt. A választást elveszítette.
Az utóbbi évek legjobban mediatizált vadászati eseménye a bályoki vaddisznóskerti vadászat volt. Amúgy a kitűnően megszervezett, és az európai gazdasági-társadalmi elit részvételével lezajlott kétnapos rendezvényben semmi kivetnivaló nincs. A vaddisznóskert nagysága tekintélyes, 1200 ha, és az ott nevelt vaddisznók vadászata igazi élményt jelent. A vaddisznóskert tulajdonosa viszont nagyon sokat hibázott a kommunikációban. A román média semmit sem tudott a zárttéri vadtenyésztésről és annak értékesítéséről. Amikor a második nap végére beengedték a sajtót, mit láttak? Nagyon sok híres embert állig felfegyverkezve, és 200-250 vaddisznót, amelyeket traktorok hordtak a terítékre. Mindezt egyenes adásban közvetítették a tévécsatornák. Amikor a sajtót a következőkben kitiltották a helyszínről, már későnek bizonyult. Napokig álltak az újságírók a kert bejáratánál, és várták, hogy lefényképezhessék a résztvevőket, valamint helikoptert béreltek a vadászterület fölé, hogy lefilmezhessék az ott történteket. Hosszú estéken a média hangadói boncolgatták az eseményeket, és mély rosszallásukat kürtölték szét a világba a vadászokról és a vadászatról.
(A VII. Székelyföldi Vadásztalálkozón elhangzott előadás szerkesztett, rövidített változata.)
Draga „vadaszkaim”.Senki nem akarja teljesen betiltani a vadaszatot.Vadaszat eddig is volt es lessz is mig vilag a valag.A baj ott kezdodik amikor egyesek kvotara akarnak vadaszni ipari mennyisegben,hogy doljon a le a zsebukbe.A hunok is vadasztak,annak idejen lohatrol es ijakkal.De csak annyit amennyi elegendo volt a csaladjuk eltartasara.Az indianok ugyanezt tettek Amerikaban mindaddig mig meg nem jelent a feher ember aki ipari mennyisegben elkezdte vadaszni a bolenyeket a premjukert.Az eredmenyt mindannyian lathatjuk.Ma mar nincsenek bolenyek Amerikaban.Mi nem a vadaszat ellen lepunk fol,hanem a kvota vadaszat ellen mely a vadallomany teljes pusztulasahoz fog vezetni idovel.Tudjuk,hogy nagy penzek forognak kockan az ilyen vadaszatokon.Mi ez ellen harcolunk.Hogyan lehet vadaszatnak nevezni(vagy sportnak) azt a vadaszatot ahol a” vadasz” teljes biztonsagban egy medvelesbol(fabol osszeeszkabalt biztonsagos torony) ralo a csalival(kampora akasztott hussal} odacsalt medvere es ezert fizet(kulfoldiek eseteben) 10.000 eurot.Na ezt nevezzuk mi gyilkolaszasnak es semmikeppen nem vadaszatnak.Es amig ilyen vadaszatokrol almodoztok addig mi mindeg ellenetek szavazunk.