Nemrég újságíró ismerőseimmel voltam egy társaságban. Volt köztük hírmondós is. Szó került sok mindenről, adott ponton a közösségi médiáról. Nyilván, köztük a legnagyobb a Facebook. Megütközve konstatáltam, hogy néhányan közülük nem használják a Facebook-ot ilyen-olyan mondvacsinált okból, mi több, erre még büszkék is.
Tény, hogy rengeteg időt el tud rabolni ez a felület, rengeteg pletyka, álhír, unalmas tartalom és fölösleges szócséplés található rajta. De, és ez a lényeg, egy valós idejű kapcsolattartó alkalmazás, hírfelület, fotó- és videomegosztó, és minden, amit csak akarsz, ahol gyakorlatilag jelen van, aki számít, és akit büszkesége, félelme vagy sznobsága nem tartja vissza attól, hogy használja (igen, rólatok van szó, kedves újságíró barátaim, akiket az elején emlegettem).
Kicsit úgy éreztem, hogy barátaim olyanok, mint egy 21. századi katona, aki arra büszke, hogy ő még mindig karddal és lándzsával megy csatába egy olyan harcmezőn, amelyet már régóta automata fegyverek, modern technológia, drónok, rakéták, villámgyors (földön, vízen, levegőben) járművek uralnak, és ő öszvéren kocogva próbál érvényesülni egy jatagánnal a kezében.
Lustaság ez vagy algoritmusbeli hiba, mindegy, lényeg, hogy a Facebook-on településeink neve románul jelenik meg a magyar szövegkörnyezetben. Látják ezt politikusaink, és kevésbé tartózkodó újságíróink, látják a véleményvezér „nagy magyarok” (van ilyen a Hírmondónak is), de még eddig senkit nem láttam-hallottam ebben a témában felszólalni vagy írni.
Petrovics Sándor (e-mail)
Többünknek is van Facebook-profilja, de ezzel együtt sem kívánunk senkit arra sarkallni, hogy ilyen virtuális térben teljesedjen ki az egyénisége. Facebook-algoritmusokat vagy helységneveket tartalmazó adatbázisokat publicisztika nevű jatagánnal nem lehet átírni. Oda nehéz matematika kell, pénz és/vagy politikai súly. A szerk.
Kedves Petrovics úr. Ha csak a facebook közösségi portált használók „számítanak”, akkor elég kevesen vannak, hiszen ez a szám nem éri el a milliárdot. Képzelje 2004 óta Istennek hála, még mindig élek, a hírek is eljutnak hozzám, kapcsolataimat is tartom barátaimmal emailen, telefonon, de legfőképpen személyesen(!). 17 év elteltével sem tartok igényt eme kommunikációs felület kimagasló lehetőségeire. És képzelje, a sznob nagyszüleim is jól elvannak fészbukk nélkül…Ki hitte volna?!