Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A szólásszabadság rossz értelmezése világszerte, így a magyar nyelvterületen is gondot okoz az egyének közötti kapcsolatokban, mert verbális erőszakhoz vezet. Sokan ugyanis fittyet hánynak az együttélésnek a lét minden területén érvényes alapelvére: a személyes szabadság addig tart, amíg nem sérti vagy korlátozza a másokét. És ez igaz a sokat emlegetett emberi jogokra is, amelyeket szintén nem szabad(na) a mások kárára érvényesíteni.
Szép számmal akadnak azonban, akik ezt figyelmen kívül hagyván, visszaélnek a világhálón fellelhető közösségi oldalak által kínált véleménynyilvánítás lehetőségével. Sértő hangnemű, nyomdafestéket nem tűrő nyelvezetű és helyesírási szarvashibáktól hemzsegő irományokban támadnak embertársaikra. Még ennél is rosszabb a helyzet mindazon sajtótermékek internetes változatai esetében, amelyek aláírási elvárás nélkül biztosítanak teret egy-egy hozzászólásnak. Hiszen így még gátlástalanabbul gyalázhatják a tőlük eltérő nézeteket valló, illetve álláspontot képviselőket az erre hajlamosak vagy felbéreltek.
Mindezek tudatában nem értek egyet a fenti gyakorlattal. Elejét kell venni a hazugságok terjesztésének és egymás becsületébe való gázolásnak, ami viszont csak a névhasználat kötelezettsége, valamint az ocsmány szavak és szövegek kiszűrése által valósítható meg. Ennek gyakorlata pedig semmiképp sem tévesztendő össze a cenzúrával, csupán a kulturált, minőségi és valósághű véleménykifejtést, illetve információáramlást szavatolja.
De különben is milyen ember az, aki a névtelenség fátylába burkolózva ítélkezik és tör pálcát mások fölött? Aki személyének a felfedése nélkül gázol valakinek a becsületébe? Aki a névtelenség mögé bújva uszít, nyüszít és rágalmaz? És milyen társadalom az, amelyik az ilyesfajta magatartást eltűri és bátorítja? Amelyikben alaptalanul és felelősségre vonás nélkül lehet embereket megbélyegezni? Amelyik szemet huny a közbeszédben és közéletben egyre inkább elharapózó trágárság és ocsmányság fölött?
A választ adja meg ki-ki magának, nem feledvén, hogy amikor egy civilizáció ilyen mélyre süllyedt, felemésztette önmagát, és eltűnt a történelem színpadáról.
Mennyivel jobb névvel-képpel tolni a rasszista uszítást, hát tényleg.