Minden óránk leolvasva

Ugrásszerűen haladunk a korral. Ki vonhatja kétségbe? Mert nézzük csak, itt van a vízóránk helyzete. Hogy körülötte mi minden folyik! De semmi sem hihetetlen, de nem ám!
Új tavaszi rendelkezés, hogy mi magunk olvassuk le a vízóra állását a tömbházakban. Azt bejelenteni, következőkor fizetni. Micsoda bizalom. Ez hát a leolvasás legújabb jelensége. Nem tudjuk megakadályozni, hogy a gondolkodás ne rostáljon, azt sem, hogy ne csapongjon. Nekem a leolvasásról rögvest a lehallgatás ötlött fel. Az aranyos igekötő állja a helyét, ám a lehallgatástól fél világ s egész életem rebben. Akit titokban lehallgatnak világi hatalmak, az az egyén elvesztette a hatalom bizalmát. Mondanám legyintve, hogy ette fene, én se bízom benne, de ez sokkal bonyolultabb, mint az igazságszolgáltatás két serpenyőjének, ama mérlegnek a nyelve.
Aranyos igekötő a le-, fel-, át-, vissza –, és máris eszembe jut az olasz bíboros Mezzofanti (1774–1849), aki 58 nyelven beszélt, köztük magyarul is három nyelvjárásban. Ő írta: a magyarok maguk se tudják, hogy a nyelvük micsoda kincseket tartalmaz.
A helyzet az, hogy a lehallgatás fogalmának igen-igen nagy a súlya nálunk. Amikor 2010-ben Budapestről visszadisszidáltam Székelyföldre – ami a lehallgatók szerint nem is létezik – az első napokban erre is figyelmeztettek. Hiába na, a hagyomány az hasznos, ápolják, jó megélhetés, jobb ám, mint a vízóra, villanyóra, gázóra leolvasása. Mostanság az is szóba került Romániában, hogy igenis személyiségi jogokat sért a telefonunk esetleges lehallgatása. Na de hát kit érdekel amott, amit rebesgetünk idelenn?!
Hallottunk szombaton, Tusványoson hallgatózván szabadon, az európai szocializmusról is beszélni. Ismét megugrik az értelmes fogalomtársítás. Most mondja meg, komám, hát ki hitte volna, hogy alig-alig szabadultunk meg a ráksúlyos szocializmustól, aztán most itt né, azt kell hallani, hogy Európa viszi azt odébb!
Mindez a leolvasásról meg a lehallgatásról jutna eszembe? Igen, de más, ha a magyar nyelv kincseiről az olasz bíboros elevenedik meg, s más, ha az igekötőkről mindaz, ami bennem bujkál leolthatatlanul, lehallgatva.