Mindenki sztár?

Olvasom a Székely Hírmondó tegnapi lapszámában, hogy a mobilozás, internetezés mennyire veszélyes a gyerekekre nézve. Ám itt megjegyezném, hogy a technológiai robbanásnak, az IT-korszaknak hála messzemenően nem a mobiltelefon a legnagyobb baj. Hogy megértsék, egy nem is annyira vicces poénnal kezdek. Egy tizenéves fiú és lány beszélgetnek. – Te mivel foglalkozol? – Modell vagyok az Instagrammon. És te? – Én meg katona a Call of Duty-ban.

Gyakorlatilag ez a rövid vicc jellemzi korunk fiataljainak rákfenéjét: azt, hogy minden második fiatal influencer szeretne lenni. Vagyis olyan egyén, aki gyakorlatilag önmagát eladva, ha kell a részleges vagy teljes meztelenségtől sem ódzkodva „szerepel” (pózol) a közösségi médiában. És igen, nem is kell „jobb” példa a mai tizenéveseknek, mint egy olyan egyén, aki a látszatvilágban sikeresnek tűnik, közben meg az egész „élete” egy mesterségesen felépített hazugság.

Aztán hogy milyen üzenettel bír a látszat, hogy egy ilyen aluliskolázott egyén sikeresebbé válik, mint sok felnőtt a kitartó munka és tanulás mellett, azt mindenki döntse el maga. De sok fiatal úgy hiszi, tényleg semmi értelme tanulni, szakmát sajátítani el, vagy ne adj isten későbbi munkahelyen gondolkodni, hiszen látja a semmittevő influencereket, és ő is inkább az online magamutogatást választja. (Eszébe sem jut, hogy elolvashatna egy könyvet, mert ez is annyira divatjamúlt kezdett lenni, mint a tollfosztás vagy a szőnyegszövés. És csodálkozunk, hogy folyamatosan romlik a beszélt magyar nyelv, egyre rövidebbek a mondatok, már-már érthetetlenségig rövidülnek a szavak.)

Közbe meg kialakítanak maguknak egy lájkokból felépített egót, aztán ha netán nem kapnak elég lájkot, depresszióba esnek, mert gyengék, akár egy hópehely. És milyen felnőtt lesz belőlük?

Szász Géza, Sepsiszentgyörgy