Keressük a fényt!
Egy több évezredes emberi tapasztalatot foglalt tömör mondatba a Könyvek Könyve, mis...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Járom a világot, már amit megjárhatok belőle, Háromszék vármegye csúcsain nemrég ott lebegett „a magyarok kenyere” hírkirály lobogója, és nem is véletlenül és árván ám, mert tucatnyi szervezet gondoskodott a kenyéradományok begyűjtésével. Istenem, ebben a lelkes, életes kis mozgalomban minden a magyarok kenyeréért történt, a vetőmagtól a kemencék takarításáig… Aki annyit volt éhes, annak az a mondás is eszébe villan, hogy a kenyerünk javát megették mások.
A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, s mi is megtesszük mindazt, amit tennünk kell mások mindennapi kenyerének biztosításáért. Czakó Gábor magyarországi író könyvet is írt a szócsaládok magyar nyelvi csodáiról; a kenyér szónak ugyan mekkora lehet a családja a magyar nyelvben? Ha tanár lennék, dolgozatra is telne az időből: írjatok otthon a kenyér szó családjáról, a gabonától a szelet kenyérkéig. Ez a mi nyelvünk a csodákra is neveli kicsinyeit s a vénjeit szintúgy. A mi nyelvünk becézi az Istent, Istenkémnek nevezi imáiban, becézi a kenyérkét a létszükséglet és az igaz ima égi magasságában. Minálunk ünnep volt az aratás első napja, az Új Kenyérke cipója megszenteltetett minden esztendőben, és háttal fordult Héjja Albert papunk, amikor elakadt a szava, s könnyeit se lássák a hívei a kenyér napján. És aki munka nélkül maradt a sok erőltetett törvény miatt, annak kiütötték kezéből a kenyeret, adjunk sze’ nekik a miénkből. – Ahol az igazság törvényei élnek, ott nem csak a szokás úr odakinn meg idebenn, a mellény alatt.
Székelyföldön, nem is tudom hány szórványban s központban a kenyér ügyes-bajos uralkodása figyelmeztet. Ahol elsumákolják az anyai szót, az anyanyelvet, ott veszve lesz minden csakhamar, ha nem ügyelnek az ügyeletes erősek. Magyar szövetségben vigyázzák a mindennapi kenyeret s igen annak a becézett nevét is. Kesergő régi énekben dúdolom magamban a szót: Csak egy nap a világ, csak egyetlen egy csók az életünk…
Nekünk kell vigyáznunk, s döngetni is a hatalom asztalát, hogy megmaradna a mindennapink magyar neve is: egy szeletke kenyérke, ó, irgalom Istenkéje ne hagyj el…