Mire költsünk karácsonykor?

Háromgyermekes, középkorú apukaként nap mint nap aggódva figyelem a híreket. Válságok özöne: energia-, migráns-, gazdasági, egészségügyi és így tovább, lassan az életünk minden szeletéhez hozzábiggyeszthetjük ezt a szócskát.

Van azonban egy olyan válság, amit ugyancsak folyamatosan tapasztalok: az értékek válsága, morális válság. A fenti állapotok hatására és talán az örök emberi természetből fakadóan is önzőbbek, befelé fordulóbbak vagyunk, mint valaha. Elszomorít, és nagyon nem mindegy, milyen hatások között, milyen közösségek részeként nőnek fel a gyerekeim és a többi gyerek mind, akik kezében az a bizonyos, egyelőre eléggé hervasztónak tűnő jövő van.

Éppen ezért az év minden szakában és nem csak az ünnepek közeledtével nagyon fontos figyelnünk azokra, akik nem a maguk, hanem mások boldogulását helyezik mindennapjaik előterébe. Azokra, akik beteg, rossz sorsú, árva, rászoruló embereken, felnőtteken és gyerekeken segítenek. Minden tiszteletem és megbecsülésem az övék!

És ugyanolyan mértékben azoké, akik néma társaink, az állatok védelméért tesznek nap mint nap. „Állatbarátok”, írnám, ha nem volna nonszensz maga a kifejezés, hiszen hogyan is ne lehetne minden egyes élő ember az állatok barátja, amikor nélkülük nem létezne az általunk ismert Föld, a természet, mi magunk sem. Társaink, és kutya kötelességünk (engedjék meg a szójátékot) felemelni a hangunkat minden olyan esetben, amikor emberek hanyagságból, butaságból vagy kegyetlenségből bántják az állatokat.

Adakozzunk, adományozzunk a civil szervezeteknek, az állatvédő egyesületeknek, és járjunk mindig nyitott szemmel, segítsünk, ahol csak lehet. Ha sokan így teszünk, nagyon sok gyereknek, felnőttnek, állatnak lesz kevésbé borús a jövője.

S. Árpád, Sepsiszentgyörgy