Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az évek során több bokszolót becéztek miszter knockoutnak. De hol van már a tavalyi hó? Sonny Listonra, George Foremanra csak a taták emlékezhetnének, ha még emlékeznének valamire. Szegény Mike Tyson sztendapkomédiázik, vagy inkább azt képzeli, hogy láthatóvá tegye magát a közönség előtt, de csak annyi az eredmény, hogy egy- egy gyerek rákérdez az apukájára: ki az a ronda bácsi, és miért beszél csúnyán butaságokat?
Nem így a mi missz KO-nk, aki, akárcsak Lenin elvtárs, élt, él és élni fog. Miként Csipike ébresztette az erdőt virágostól, gombástól és baglyostól, úgy a stúdió is csak akkor kel életre, ha KO-asszony belibben. Lépése nyomán a fények kigyúlnak, a mikrofonok maguktól beállítódnak, a kamerák fókuszálnak, adrenalinharmat száll le a magasból, a levegő trillió molekulája vibrál, vibrál, és a stáb minden tagja megigézve várja a Főnökasszony egy mozdulatát.
És a várva várt mozdulatra elkezdődik. Remeg az éter, a csillagok szégyenkezve elrejtik arcukat, amikor a tévés Csillag megszólal. Mi az, hogy megszólal? Csilingel és trillázik, vagy bársonyosan búg, diszkrét b-mollal alábbszáll… De ez olyan, mint amikor a mindent elsöprő cunami előtt a tenger visszahúzódik. Mert jönnek a kérdések, a letaglózó, megszégyenítő kérdések. Nem mintha különösen kíváncsi lenne a válaszra: kegyetlenül levadászik minden szómadarat, amely az égbolton középtől jobbra merészel repülni. Miközben a szemei – ó, azok a szemek! – huncutul ránk mosolyognak, alig észrevehetően félrekacsintanak (ugye jól odamondtam?), vagy a „döbbenettől” elfátyolosodnak.
De ne csaljon meg a látszat, a törékeny alkat és a Csipkerózsika-arcocska: ott, a mélyben egy Pasionaria szíve dobog, Che Guevara gépfegyverének ütemére. A legszívfacsaróbb akkor, amikor könyörög, hogy valaki magyarázza meg, mert ő nem érti, ezt nem képes felfogni! Asszonyi, anyai szívének nagy bánata, hogy kevesen vannak azok, akikből ő többet szeretne látni, és jaj, sokan olyanok, akikből kevesebbet, de hát az a fránya nép, amelyik nem érti Európát, a mucsaiak… A miénk pedig az, hogy ő nem érti, hogy nekünk halottaink vannak itt, és Dunánk van itt, és Oltunk, és Mucsa is jobb, mint Al-Moucha.
(A szerencsés megfejtők között egy farsangi Kálmán Olga-maszkot sorsolunk ki Lady Macbeth arcvonásaival és Barbiebaba-szemekkel.)