Mit is higgyünk?

Reggelente megnézem a híreket, és átböngészem az internetes híroldalakat. Megtudom, hogy napról napra nő a veszély. Rombol a koronavírus. A beszűkült tudatú fóbiának, demagógiának és agymosásnak ez a vezényszava. Persze, hogy mindig is voltak s vannak vírusok, itt élnek velünk. Miért kell az embereket ennyire ijesztgetni? Nem értem. Tény, hogy kötelező a maszk hordása. Csendben, lehajtott fejjel viseljük. Jó valamire? Nem tudom, de azt igen, hogy szemüveges ember lévén nem látok, s a maszk oromra illesztésével egy időben az orrom elkezd csepegni.

Sokáig azt gondoltam, hogy a kommunizmusnál nincs anyagiasabb, aljasabb és alpáribb ideológia. A képmutató és véleményvezérelt liberalizmus a kommunizmus bájosan mosolygó ikertestvére. Nem vettük észre, ahogyan Orbán Ludovic és csapata monopolizálja és kisajátítja a véleményt, s vigyorogva hazudik a képünkbe. Nem vettük észre, hogyan válik kirekesztővé, hogyan válik – szabadságunk eltörölve – és emelkedik mindenki fölé a távoli, megfoghatatlan, mindenható, felsőbbrendű és idegen szabadságuk. Lassan az iskolák, intézmények, kulturális intézmények, a vendéglők… mind-mind bezártak. Ezt már végig játszottuk a tavasszal, de ahelyett, hogy eltűnt volna, a média naponta hirdeti, hogy még jobban „berobbant” a vírus a lakosság körébe.

Valljuk be őszintén, hogy azt sem tudjuk, mit higgyünk, vagy mit ne. A rendőrség képviselői, akiket a párt vezetői felhasználnak, civilben leskelődnek, hogy kinek nincs maszk a képén. Büntetés! Itt nálunk csak adókból és büntetésből tartják fenn a hatalmat.

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy