Mit is keres az ember?

A keres szó jelentéseit végigpásztázva több irány és terület is megállásra és elmélkedésre késztetheti a szemlélőt. Ezúttal kettőnél mindenképpen érdemesnek tartjuk, hogy elidőzzünk. Minthogy mifelénk még nem az időt tartjuk igazán pénznek, csakis a pénzt tekintjük pénznek tapasztalatom szerint, s így találkozások, beszélgetések során az a kérdés merül fel igen gyakran, hogy mennyit keresel?, illetve hogy keresel? Természetes igény lenne ugye, hogy az ember munkájával jövedelemre tegyen szert, sőt jól keressen, de bizony megesik, hogy jól nem az keres, aki dolgozik. Meggyőződésem, lennének elegen, akik ezt alátámasszák, akár az itthon, akár a külföldön munkát vállalók között, akiknek sok esetben tapasztalniuk kell, hogy az egyes ember munkáján egy másik jut haszonhoz…

S ezen a helyzeten még csak nevetni sem lehet egy jót, mint egy réges-régi viccen. De mivel az újszülöttnek nincsen régi vicc, elmondom a történetet, amely meg is eshetett egykor, a középiskolát végző esti tagozatos, netán látogatásnélkülin próbálkozó, az iskolás korból rég kinőtt alanyok egyikével-másikával. Hősünk nem igazán volt járatos a világtörténelemben, de vizsgáznia kellett ebből a tárgyból, pontosabban a nagy francia forradalomról kellett volna számot adnia szóbelin, többek között a forradalmi radikalizmust képviselő jakobinusokról. Jóindulatú volt a vizsgáztató, kérdéseivel segítette is a „nebulót”, aki meg is kaphatta volna az átmenőt, ha megmondja a harcos forradalmárok megnevezését. A feszült csendben egy adott pillanatban aztán a háttérből halkan elhangzott a várva várt varázsszó: ja-ko-bi-nu-sok.

– Japán kubikusok! – erősítette fel a szót diadalmasan öreg diákunk.

– Hát azok mit kerestek ott ugyan bizony? – kérdi elképedve a vizsgáztató.

– Hát… havi két–háromszáz frankot.

Így béklyózza meg tehát észjárásunkat a keres szónak a haszonnal, pénzzel kapcsolatos jelentése. Hogy most a mulatságos eset más irányú értelméről ne beszéljek…

A másik iránya és területe a keres szó jelentésének ugyancsak megér egy rövid szemrevételezést, éspedig az, amely az ember helyének, társának, szerepének a megtalálására irányuló cselekvésre utal. Keres az ember, hogy megtalálja helyét a világban, hogy találjon magának méltó társat és élethivatást, hiszen ezek által, azt gondolja, boldog lehet. Van, aki könnyen rátalál keresése tárgyára, másnak egy hosszú élet sem hozza meg a vágyott – és keresett! – cél elérését. Pedig keresi akkor is, amikor látszatra céltalanul bolyong, vagy jár-kel úton-útfélen, amikor szó nélkül jön-megy szűk udvaron vagy a négy fal között. A keresés eredménytelensége könnyen beigazolódhat még idegen számára is, ha mondjuk, véletlenül meghallja, hogy a magába feledkezőre csak úgy, váratlanul rámordul társa, hogy aszongya: mit keresel?

– A boldogságomat! – szokott jönni ilyenkor spontán módon a másik válasza.

Látjuk, sokféle, nyomasztó vagy keserű tapasztalat tör elő az emberből, ha a címbe foglalt kérdést kell adott esetben megválaszolnia…