Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A népszerű internetes enciklopédia is felhívja a figyelmünket, hogy a medvetisztelet, vagy medvekultusz már a dákok tradícióiban is jelen volt, így a kor kulturális ízlésének megfelelően évente evés-ivással összekapcsolt medve-táncfesztivált tartottak.
Kicsit másként, de a giljákok, Szibéria egyik ősi népe ezt a szokást napjainkig megőrizte, így betekintést nyerhetünk az ősök lelkivilágába: „A giljákok minden évben tartanak medvefesztivált január és február között, amit a sámán vezényel. Medvéket fognak el, akiket a törzsbéli asszonyok néhány éven keresztül karámban nevelgetnek (…). A fesztivál alatt a medvét felöltöztetik egy különleges ünnepi ruhába és bált szerveznek neki, hogy visszatérhessen az istenek birodalmába, és onnan gondoskodjon a törzsről. A bál után egy körülményes, vallásos szertartás keretei közt megölik és megeszik a medvét.”
(A kiváló gilják nép medvefesztiválja, ahol a természettel való harmónia jegyében a mackó is felkerült a menüre, a Szovjetunió idején be lett tiltva, de a népszokás azt is túlélte, igaz, ma vallási jelentésétől megfosztva, kulturális és kulináris hagyományőrzésként él tovább.)
Mivel ember és medve együttélése évezredek óta részét képezi a közéletnek, ezért csöppet sem meglepő, ha napjaink Romániájában zajló vita, s annak okát jelentő medve túlszaporulat végkifejleteként hasonlóképp, de a modern államigazgatás és bürokrácia bábáskodása mellett – sürgősségi kormányhatározatokkal szabályozott és hivatalnokok koszorúja által vezényelt bürokratikus medve-rítus látszik kibontakozni. A kor ízlésének és normáinak megfelelő ceremónia: hogy ti. mégis hány (négy!) illetékes és köztiszteletnek örvendő, társadalmi célú közintézmény képviseletében és jelenlétében illik a nagyra becsült agresszív vadállatot elhajtani, elaltatva áthelyezni, netán emberhez méltó jó halálban, eutanáziában részesíteni.
Itt tartunk: az RMDSZ közbenjárására – végre – még ezen a héten elfogadja a dák kormány a veszélyes medvék gyors ártalmatlanítását lehetővé tevő sürgősségi rendeletet. S ugyan a nép csak távoli szemlélője a hivatalos medvekultusznak, Székelyföldön remélhetőleg az ősi gilják modell is tovább él velünk a medvekolbász formájában.
Pozsony János Csaba
Uram, az egyik összetett mondatának első fele nagyon szép és megmosolyogtató: „Mivel ember és medve együttélése évezredek óta részét képezi a közéletnek,…”