Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Lehet, sokan neheztelni fognak, hogy miért éppen a nagy regényíróról írok, hisz erősen kiment már divatból, vége annak, hogy iskolások kedvenc olvasmányai között szerepeljenek munkái. Egyik alkalommal diákokat kérdeztek meg arról, mit kellene kötelezően elolvasni az iskolában, de a kialakult listán nemhogy Móricz, de még a magyar irodalom sem szerepelt.
Megpróbálom egy kicsit közelebb hozni a mához azt az óriást, aki a múlt század elejének meghatározó személyisége volt, talán a legolvasottabb, még a fiatalok körében is, ha más írása nem is, de a Légy jó mindhalálig, no meg az Árvácska nem igen hiányzott a könyvespolcokról. Vallottam mindig, s most is vallom, hogy az íróembert, legyen az költő, próza- vagy drámaíró, leginkább azzal tudjuk belopni az olvasók szívébe, ha egy kicsit magánéletébe is beavatjuk.
Nem tudhatom, az Árvácska című csodálatos kisregényt hányan veszik kezükbe, ha tudomást szereznek arról, hogy annak ihletője nem más, mint a korosodó író fiatal élettársa. Igen, az a Litkei Erzsébet, aki törvénytelen kislányként került e lelencházba, tanyán nőtt fel, majd a fővárosban az egyik külteleken ágyrajáró proletárlány volt, 1935-ben gyereket szült. Móricz 1934-ben ismerte meg, aztán nevelt lányának fogadta, s kisfiával, Litkei Imrével együtt magához vette.
Az író jegyzeteket készített mindabból, amit az 1916-ban született proletárlány elmesélt, s ezerötszáz oldalnyit kitevő jegyzetekből készült az a huszonnyolc novella, amelyek külön kötetben is megjelentek. Mondanom sem kell, hogy az Árvácska megmintázása is a lányhoz kötődik, akit ő Csibe néven emleget. 1941-től Littkey-Móricz Erzsébet lett a neve, mert az író mindkettőjüket nevére vette. Imrét örökbe fogadta, taníttatta, a debreceni református kollégiumba íratta, s ha már édesanyja az írót Apukának szólította, ő Nagyapának. Erzsébet vezette a háztartást, később a Kelet Népe című lapnál alkalmazták, az író halála után könyvesboltot vezetett (ezt az íróról nevezték el), kiadónál is dolgozott, majd antikváriumban árult, egy jogászhoz feleségül is ment. 1971-ben hunyt el. Móricz Imre, Móricz fogadott fia, Móricz lányának, Virágnak mostohatestvére pedig idén január elején halt meg 85 éves korában. Nem az irodalmat választotta, mérnök lett, két doktorátust szerzett, több nyelvvizsgával is rendelkezett, de azt vallotta, hogy a nagy író emlékének nyomása alatt nem tudna nagyot alkotni.
Nos, remélem, e pár soros emlékezés sokaknak felkeltheti újra a figyelmét az iránt a Móricz iránt, aki a magyarság szegényei életének bemutatásával valósággal megrázta a múlt századforduló tehetőseinek lelki- és gondolatvilágát.