Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Immár jó évtizede folyik az uszítás a medvék ellen, jellemző módon a székely lapok voltak a legzajosabbak, már-már nemzetiségi sérelemként tálalták, ha egy-egy élelmet vagy édes málnát kereső mackó szembesült egy atyánkfiával és meg-megpaskolta azt, ha ellenséges szándékot vélt felfedezni benne. Mert tudni kell, hogy a székelyek és úgy általában a homo sapiens példányai körében téveszmék kaptak lábra az erdőlakók természetét illetően, vérszomjas vadállatnak festik le egyesek, ami a mézet és málnát, szilvát kedvelő medvéket illetően nyilván rosszindulatú félrevezetés, sőt rágalom.
Medve embert még nem evett meg, legfeljebb megharapta vagy karját törte, de hát védekeznie neki is szabad. Az pedig, hogy a málnászó medve a szintén ott szedegető emberben riválist lát és ezt az illojális viselkedést nem veszi jó néven, csak természetes, hiszen az emberről köztudomású, hogy saját háztartása van, egy egész országos élelmiszertermelési rendszert tart fenn – az erdei forrásokat igazán békében hagyhatná.
Szóval a pár véres emlék igazán a véletlen kategóriába lehetne sorolható, különben is köztudott, hogy számos mackó beéri a szemetes kukák kikutatásával, ha történetesen betéved vagy bejár – és mért ne tehetné a szabad és útlevélmentes mozgás korában? – a településekre. Csak az eszesebbekről jegyezték fel, hogy a frizsidereket is nyitogatják már, de hát az ész zsákmánnyal jár, ez az emberek körében is így van.
Szóval ideje megfújni a harsonákat és a medve-ember együttélésben új fejezetet nyitni, mi több, meghívni egy-egy tekintélyesebb mackót a lagzikba és egyéb mulatságokra, s ha szent lesz a béke, főhelyre is ültethetők az asztaloknál, elvégre még senki nem számolta össze, hány vértelen találkozás volt már fajunk és őközöttük, az emlősök eme legfejlettebb egyedei között. Biztosan végtelen nagy szám jönne ki, és ez az, ami perdöntő.
Hát ez így van , s mégsincs igy.