Napirenden az Apáczai-díj!

Kevesen tudják – vagy tévednék? –, hogy évekkel ezelőtt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége létrehozta a Tudományos Tanács nevet viselő szakosztályát. Pontosabban, 2004-ben született meg a szabályzat, amelynek értelmében azokat a pedagógusokat, akik tudományos jellegű munkát, kutatást végeznek, Apáczai-díjjal tüntetik ki. Ez a legrangosabb díj, amelyet az RMPSZ kétévente odaítél azoknak, akik nagyon értékes munkát tesznek az asztalra, könyv alakban avagy rangos tudományos folyóiratokban közzétett, személyes kutatást és felmérést követelő művet adnak az érdeklődők kezébe. Azt is mondhatom, nem várt sikere volt már az első meghirdetéskor a kezdeményezésnek. 49 pályamű érkezett be, ezek közül kellett kiválasztani a díjazásra érdemesülőket. Nem volt könnyű. És nem volt könnyű a következő alkalmakkor sem, mintegy bizonyságául annak, hogy a pedagógusok között sokan vannak, akik a tanórákon túl a kutatást is fontos feladatuknak tartják, s ha nyugdíjba kényszerültek, akkor sem mondtak le a kutató munkáról. Eddig összesen huszonnégy Apáczai-díjat osztottak, ebből hat megyénkbe került (József Álmos, Péter Sándor, ifj. Brassai László, Borcsa János, Erdély Judit, Török Árpád), ám sokkal többen vannak, akik elismerésre méltó alkotásokkal jelentkeztek, akiket dicsérő, illetve elismerő oklevéllel jutalmaztak.

Tudtommal ebben az évben is jó pár megyénkbeli kutakodó pedagógus jelentkezik, bizonyságául annak, hogy az alkotói, kutatói kedv nem lankad. Hozzá kell tennem, hogy többen vannak, akik többször is már jelen voltak a megmérettetésen, s ha netán az Apáczai-díjat már elhódították, újabb munkáikkal kiérdemelhetik a díj ezüst, arany és gyémánt fokozatát, a legjobbaknak kijáró Díszoklevelet.

A sajtóban több rendben közzétett tájékoztatás szerint a pályázók szeptember elsejéig küldheti be munkáikat az RMPSZ központi irodájához Csíkszeredába.