Naplójegyzetek

* Gondoltam egyet, újítsam fel könyvtáramat. Antikvár-kötetekkel természetesen, azokba vagyok szerelmes. Nosza, rendeltem a bookline.hu oldalon. Kaptam egy teljes Petőfit – asz-talkányi remekmű díszkiadás, a legnagyobb magyar szerzők rajzaival, festményeivel, használatlan példány. Még egy Petőfi-összest, kisebb, de ugyancsak díszkiadásnak is megfelel, táskában hordozható, mert az előbbi legalább négy kiló. És egy Hamvas Béla-kötetet, összesen 92 lej, ennek fele a szállítás. Egy másik online oldalon, a bookline.ro-n hét darab kisebb román és francia olvasmányt kaptam mintegy 60 lejért. Szívszorítóan olcsón.

Egy brassói parkban – a közelben nagy iskola, egyetemek – a diákok sztoikus kitartással állnak sorban egy gyorsételt forgalmazó bódé előtt. Tíz lej egy ilyen-olyan szendvicsnek gúnyolt nyúlós förmedvény, húsz a kürtős. Csoportosan álldogálnak, ülnek a kávézó teraszán, nyelvezetük elképesztően vulgáris. Szinte naponta arra járok, június óta három fiatalt láttam könyvvel a kezében.

* Egy Mihail Nemeș nevű, fiatalon elhunyt germanista (nagyszerű Rilke-válogatása jelent meg) Goethe összes versét (újra) lefordította románra. Hagyatékát ápoló fia keserűen panaszkodik: egyetlen kiadó sem mutat érdeklődést. Ha valami egzotikus, egzaltált hókuszpókusz lenne a földöntúliakról, az már más…

* Régi-új olvasmányok, más szemmel, inkább a sorok között. Simenon-regény, 1959-ben írta. Két vendéglős-panziós vállalkozó beszélget. A nyáron voltam először az Azúr-parton, a Riviérán, oda költöztettem az üzletet. Ötvennyolc éves vagyok, te is ennyi. Te jártál arra? – Nem – jön a válasz. Szóval két ötvennyolcas francia vállalkozó először vagy egyáltalán nem járt Cannes és Monaco tájékán.

Manapság nyolcadikosok hencegnek, ki merre utazott a nyáron; aki csak Szlovéniában, inkább hallgat. De az előbbi bejegyzéshez visszatérve: érettségire készülő diákokat faggattam olvasmányaikról, a válasz, hogy nem olvasnak, a kötelezőket filmváltozatban látták. Haladás a műveltség feladásával.
És végül egy Csehov-novella, a 19. század végén született. Vidéki, nem éppen szegény ember mondja, egy tálból ettek, mint a muzsikok, és a leves tele poloskával. A tízórait fölényesen kukába vető ifjaink ha olvasnák… De arról szó sem lehet.