Naplójegyzetek egy majdnem-Édenből

* Két székely megye határán, zöldes-rozsdásbarna bundába burkolózott lelkes hegyek közé suvasztotta be legjobb kedvében a Teremtő Tündérország legfestőibb üdülőtelepét, ahol felülről – alulról csorog az életadó, gyógyító áldott víz. Az állomás épületének ablakán nagybetűs mázolmány: „m*ie bozgori jegoși”. Letörölhette volna valaki, de nem törölte le, amint az ablakokat sem, a jelek szerint az utóbbi fél évben. Román hölgy forgolódik, kérdezget: taxi van- e, sehol egy felirat, mi lesz a bőröndjeinkkel? Egy tizenötéves helybéli gyerektől érdeklődik, az bambán bámul, egy vak hangot nem tud kidunnyogni románul. A tavat ellepi a koszos békanyál. A valaha luxusvendéglőben utcai ruhás srácok pincérkednek. Az üzletben pofátlanul magas árak. És egyetlen napon négy rakás (emberi, állati?) ürüléket kerülgettem a járdákon.

Felháborodásunk közben gondolkodjunk el, mennyiben járulunk mi magunk hozzá a primitív sértegetésekhez?

* Egy négyzetméternyi területen húszféle növényt azonosítottam, azaz azonosítottam volna, ha nem lennék városon felnőtt, botanikában nemtudomka. Mennyire élénk színekben pompáznak, mintha éreznék, rövid a nyár, ki kell használni a kiszabott életidőt. Nem vitatkoznak, nem kérdezik, melyikük volt ott előbb. A méhek, dongók, a sokféle bogárnép megkülönböztetés nélkül gyűjti pollenjüket. Bóklászó bocika élvezettel majszolja a föld sarját. Vajon csak úgy, véletlenül beszél a Biblia tejjel és mézzel folyó földről?

* Hazafele a vonaton. Emeletes vagon, ennyi az egész szerelvény. Dugig tömve regáti tizenéves sportolókkal, helybéli utasok egy kéz ujjain megszámlálhatók. Fent srácok, a székeken elnyúlva, mezítlábas csülkök picassós összevisszaságban a támlák felett és a székek mellett, ember legyen a talpán, aki átvergődi magát a bűzös akadálypályán. Edzőjük fülhallgatóval, ő maga is elnyúlva, komótosan rágógumizik. A lenti részben lányok, példás rendben, csendben. Az edzőcske hölgy (hű, de szépike, ápolt), kétszer is figyelmezteti őket: mielőtt begurulunk az állomásra, cókmókot összeszedni, szemetet eltűntetni, lassan, sorban, nem tolakodni. Ugye, hogy embere válogatja?

Ui. Egy tizennégy év körüli lányka lép le mellettem a peronra. Sportzsákjából jókora plüssmaci bólogat felém. Tudom is én miért, ez a legkedvesebb emlékem.