Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
* Mikisz, a görög. A Zorbát, gondolom, mindenki látta, ha nem, gyorsan szaladjon megnézni, tilos meghalni mindaddig. Mikisz Theodorakisz szerezte a zenéjét, amely a bénákat és holtakat is táncra perdíti. Kommunista volt, akárcsak Kazantzakisz, a híres filmet ihlető Zorba-regény írója. Nem talpnyaló haszonleső, hanem olyan korban, amikor a kommunisták a legsötétebb diktatúrák ellen küzdöttek.
A mai olvasó talán kételkedik, de Görögországban még az éhhalál is tarolt Theodorakisz idejében; aki többszörös száműzetést, bebörtönzést, verést vállalt meggyőződéséért. Kétszer rendezték meg szadista kínzói, hogy élve eltemetik, vért köpve szabadult: Sosztakovicstól Leonard Bernsteinig, a nyugatnémet kancellártól Harry Belafontéig követelte a civilizált világ szabadon engedését. Közel-keleti kegyetlenkedések, terrorizmus, Jugoszlávia NATO-bombázása, Irak lerohanása, de a kommunista rendszerek kilengései is – mindenre reagált, a némaságra ítélt szenvedők nevében. Ezerszer inkább tiszteltem, mint a volt piros párttagkönyves minduntalan kommunistázó köpönyegforgatókat.
* Végül egy röpke brassói helyzetjelentés. Két napon át keresztül-kasul jártam a negyedmilliós, a harmincas években még magyar többségű várost. Háromszor hallottam magyar szót. Az óvodában a néhány magyar gyerek elfér egy összevont csoportban. Az antikváriumban nagy polcon várják a magyar nyelvű könyvek a vevőket, mert ugyebár néhány ezren csak vagyunk? Vártukban porosodnának, ha a két kereskedő asszony (egyikük magyar) nem gondozná szorgosan. Bementem, bevásároltam: Szabó Dezső két publicisztikai kötete (Magyar élet kiadó) – 0,15 lej x 2.; Móra Ferenc elbeszélései, szép, illusztrált kiadás: 0,15 lej. Fizettem 50 banit, visszakaptam ötöt a három könyvért. Ennyit nemzettársaim kulturális éhségéről. De kivilágították egy-két órára piros-fehér- zöldre a Cenk oldalán a Brașov feliratot, és szökdösünk a büszke boldogságtól, mint a kerge kecskebak.
* Még végülebbül csak úgy átcikázott a fejemen, megkockáztatom leírni: maradunk (azaz egyesek a mi nevünkben) a johannista lóvalagrend szamáron kutyagoló szánalmas utóörse. A várható szélvészben lesz-e idejük a cókmókjaikat (és a rókonyokéit) kimenteni?