Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
* Nem vagyok sem bányász, sem környezetvédelmi szakértő. Mint ahogy a Verespatakért ájuldozó tüntetők sem. Nem tudom, az aranybányászat újraindítása ártott volna esetleg néhány év múlva némelyeknek vagy sem. De hogy az alkohol és a dohány minden évben sok ezer embert megöl, és még sok százezer ember életét megrontja, azt igen. Nem esetleg, hanem biztosan. Folyamatosan. Ugyanbiza miért nem kérik ezek betiltását? Most „meg van mentve” a verespataki munkanélküliség, agyő milliárdos bevétel, majd kifizetjük az adónkból a kártérítést a kanadai cégnek. Koccinthatunk rá!
* Kiegészítés egy múlt heti jegyzetemhez. Putyin-interjú, a lényeg: akik hosszútávú egyezményt kötöttek velünk, most dörzsölhetik a markukat, mert a Gazprom 220 dollárért szállítja a kőolajat, különben 650-ért szereznék be. Ha murkot vesz Sanyi bácsi, jót és olcsót választ, nem firtatja a kofáné politikai nézeteit. Miért nem cselekszik hasonlóan egy húszmilliós ország, hogy ne térjenek vissza a vacogós, gyertyafényes Ceau-idők?
* – Tomi, viselkedj, kikapsz! Nem szabad, Maja, hányszor mondtam! Szuzi, ha nem jössz, itt hagylak! Naponta hallok hasonló hisztérikus rikkantásokat, tízéves lánykák, harmincas, kintyes-kontyos, fejbúbtól bokáig tetovált úriemberek, gyapottfehér hajú nanyók torkából. Ne tessék sietni értesíteni a gyermekjogvédelmet, mert kutya- és macskasétáltatók a hangkiadók. A gyermek–kutya-arány lassan lehangolóbb, mint a magyar válogatott utolsó heti 2–6-os gólaránya. Még szomorúbban írom, sok szülő szerint gyermeke legfőbb joga elkényeztetett, elhízott, kezelhetetlen egykeként felnőni. De most dörgedelmes szavamat emelem föl a négylábú gyerekpótlók érdekében. Annyi Rex, Fox és Cézár van közöttük, mint Li Kínában. Borzalmas. Nem várom el, hogy Töhötöm, Frederick vagy Elfriedeként törzskönyvezzék vizsla őura- vagy asszonyságát, de egy kis fantázia, kérem! Miért nem lehetne Géza a bárgyú pofájú, lusta dög dog, Hannibal Lecter a vészesen vicsorgó vakkancs vagy Mata Hari egy dörzsölődőn doromboló, domború tomporú cica? Mert sértésnek tartom, hogy a minap békésen sétáló lábaimba maró idegbajos pincsit Augustus név alatt dorgálta meg mosolygós, bájos gazdija.